Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.20

MÉDA: A NAGY PUMUKLI-ELEMZÉS

 

Bevallom, a Pumukli kalandjai című filmsorozat a kedvenc mesém. Ami számomra nem mese. Valós történet. Analóg sorsot érzek Pumuklival, a kobolddal. Én is ilyen szellemteremtmény vagyok, aki csak akkor és annak mutatja meg magát, aki a gazdája, és amikor eljött az idő. Éder mester alakja nagyon fontos. Ő képviseli a bölcs apót, egy olyan személyt, akire szinte mindenki vágyik. Én - például - igen. Mindig szerettem volna egy nagypapát, aki hasznos tanácsokkal lát el, aki védelmez, akire felnézhetek. Nem találtam. Nem volt. Ezért vándoroltam. Mentem, és sok-sok interjút készítettem, mert érdekelt mások sorsa, élete. Közben abban bíztam, meglelem. Azt a valakit, akihez hazatérhet az Ember. Pumukli is így tett. Ősi család sarja, aki bekerül az emberek világába, akit "idetesznek", száműznek, és kénytelen eligazodni a zűrzavarban, az abszurdnak nevezhető Földi létben. Éder mester egyedül, magányosan él. Életünkben mindig akkor jelenik meg valaki, egy új érzés, egy misztikus egyén, amikor a legmélyebb ponton vagyunk. Nem, nem mondom, hogy Éder "depressziós" lenne, és annyira magányos, hogy már meghasonult volna, mégis olyan valakit alakít, aki egyedül végzi a dolgát. Asztalosmester. Bútorokat, kiegészítőket készít és javít, segít másoknak. Fával, élő anyaggal dolgozik. Vannak kuncsaftjai és vannak barátai (ismerősei), akikkel találkozik. Nem tudom, elég-e ennyi az igazi boldogsághoz? Hiszen, amikor hazatér, nem várja Otthon senki. Nem ölelik át, nem szeretik. Ezért fontos, hogy valaki Otthonná varázsolja a helyet, hogy valaki Életet vigyen a megszokott hétköznapokba.

Egy szép és különleges napon megjelenik egy alak, aki először nem láttatja magát. Csak hallani lehet és érzékelni. Éder persze nem érti, mi ez a szokatlan zaj, miért mozognak a tárgyak? Aztán kikerekedik egy forma, testet ölt egy vörös hajú, zöld nadrágos manó, aki kétségbeesetten magyarázza: neki annál a személynél kell maradnia, aki meglátta Őt. Akihez tartozik. Akié. Most már szemügyre vehető, sőt, megfogható. Két kézzel is érezhető a másik. Szép történet. Izgalmas kaland. Hiszen már ketten vannak: egy Ember és egy Embernek, inkább fura teremtménynek mondható lény. Kérdés, mit kezdenek egymással, hogyan boldogulnak, tudnak-e? 

Én azt gondolom, sőt, tudom, semmi sem véletlen. Az sem, hogy Pumukli Édert választotta. Az sem, hogy én azt, akit. Mindig az a gazdánk, az a vezetőnk, aki a RÉSZÜNK, aki a legjobb, a legmegfelelőbb számunkra. Nem kérdés. Evidens, hogy aki előtt megáll az Ember, aki előtt felfedi titkát, megérdemli. Mert Ő is tud bennünket, Ő is alkalmas arra, hogy velünk jól bánjon. A másik felünket sem ma választottuk, nem is tegnap. Ősi, szellemi szerződés köt össze vele. Elindul - tehát - Éder mester és Pumukli közös sorsa. Együtt, egy lakásban. Mindenből lesz egy kisebb: pici ágy, pici szék és asztal, hinta, pulóver. A gondoskodás jelei. Az odafordulás nyomai. A Szereteté. Hiszen Éder mester tudja, Pumuklinak szüksége van egy sajátos élettérre, olyan eszközökre, amelyeket Ő (csak Ő) tud használni. Tudja, speciális figyelmet igényel. Neki nehéz eligazodnia az Emberek által teremtett Világban. Neki minden új. Egy tüsszentés, vagy az orrviszketés is furcsa számára. Nem érzett forróságot, sem hideget. Nem tudja, milyen fázni, milyen éhezni, nem tudja, miért korog a gyomra........és az ételeket sem ismeri. A sajtra például allergiás. :) Így telnek a napok-hónapok. Pumukli nem akar szót fogadni a mesternek. Nem akarja elfogadni a bölcs tanácsokat. Mint egy gyermek, úgy ellenkezik. Meg is üti a bokáját, néhányszor. Sokszor. De, aki nem hallgat az Isteni törvényekre, aki nem követi a RENDET, így jár. Éder számomra, vagy Pumukli számára: az Istent jelentheti, vagy kellene, hogy jelentse. Hiszen Ő az, aki befogadta, gondozza, tanítja, Ő az elöljáró. Ő az, aki mintával áll elő. Példával, figyelemmel. Számunkra is az az Isten, aki mindezt megteszi. Jó valakihez tartozni. Jó, ha vannak nálunk tapasztaltabb lények. Mankók, akik segítenek lépni. Haladni.  

A kobolddal sok gond van, de Éder megértő és türelmes. Isten is ilyen velünk. A gyermekeivel. Vár, hogy jó útra térjünk. Várja, hogy beteljesedjünk. Pumukli soha nem lesz Ember. Soha nem lesz olyan, mint mi. Talán, jobb is. Ő tud valami mást. Ismeri a szellemi lét milyenségét, az összetartozás tényét. Nem akar menni. Maradni szeretne, akkor is, ha nem könnyű alkalmazkodnia, és mindent úgy csinálnia, ahogyan elvárják tőle. Hiszen Ő már választott. Társául fogadta Édert (a viszony kölcsönös), akivel közös a sorsuk. Szimbiózisban élnek, egymást segítve. Szövetségesek. Ha kell, kiállnak egymásért, ha kell, túljárnak mások eszén. Hogy megmutassák, milyen fura is az Ember.......mennyire nem hisz a mesékben, mennyire nem érti a valóságot! Mert lehet, ha ott állna előttünk valaki, akkor sem hinnénk el. Nem gondolnánk, hogy igaz. Úgysem, hogy csupán érzékeljük. Ha a Lelkét szeretjük.

Pumukli tudja, mikor kell előbújnia. Semmit sem tesz ok nélkül. Próbálgatja az Emberek hitét, fejleszti a képzelőerőt. Mindenki szkeptikus körülöttük. Senki nem hisz nekik. Így van ez Istennel kapcsolatban is. Csak akkor hinnének neki, ha mindent "fizikai alakba lehelne", ha mindent a szemü(n)k elé rakna - közvetlenül. Addig nem. Ki hisz a szellemi csodákban? Ki hisz a Lelkiségben? Ez a film erről is szól. Arról, hogy mennyire nem hiszünk Önmagunkban, s mennyire nem bízunk senkiben. Nagy kár. Pedig sokkal színesebb és érdekesebb lenne a Világ és az Életünk. S talán, nekünk is megjelenne, alakot öltene egy "Pumukli". Vagy bármilyen más forma. Egy Ember - akár. Hiszen nem az a lényeg, ki milyen testbe bújt. Pumuklinál sem ez a fontos, hanem az indíték, a tenni akarás. Miért van itt? Segíteni jött, tükröt tartani, felmutatni egy újabb lehetőséget. Felkínálni egy Boldogabb Életet. Az ÖSSZETARTOZÁS ÉLMÉNYÉT. A Szeretet nagyságát. Az elfogadást. Hiszen neki még cipője sincs! Mégis szeretve van! Mégis befogadják. Ma kit fogadnak el, ha nincsenek anyagi javai? Ki fogad el bennünket "cipő nélkül"? Vörös hajjal, zöld nadrággal..............

Aztán van egy olyan elmélet is, miszerint minden a szemlélő, a megfigyelő által válik láthatóvá. Ott és akkor, amikor szükségünk van rá. Különben nincs. Vagyis van, de számunkra láthatatlan. Ez is érdekes felvetés. Hiszen minden energia, ami vagy besűrűsödik anyagba, vagy nem. Az energiának is több válfaja van. Duális, mint minden. Kérdés, Pumukli mikor "sűrűsödik anyagba", s miért csak akkor vált fizikai testre, amikor valaki meglátja....... :) Lehet, hogy akik ezt a mesét írták, többet tudnak a jelenségről. Ez egyébként a Schrödinger-elméletet idézi bennem. Azaz, nem mindegy, hogy megfigyelnek-e minket, és az sem, hogy ki. Ettől (is) függ az állapotunk. Én ezt igazolni is tudom. Nem mindegy számomra, ki figyeli a munkámat, mert ettől függ a hangulatom, a közérzetem, és a munkám minősége. Ha az Ember "tetszeni" akar, jól teljesít. Ha szeretne megmutatni magából valamit, több energiát visz az alkotásokba, más lesz a nívó. Ha nem figyelnek, "elhervadok". A figyelem: energia, sőt, Szeretet. Érezhető a különbség. Lehet, ha nem Éder mester látja meg először Pumuklit (aki odaragadt az enyves dobozhoz), akkor a kobold nem is ilyen alakot ölt. Lehet, hogy más formába sűrítette volna Önmagát, és más személyisége lenne. De mivel Éder gondoskodó, törődő és bölcs, Pumukli az ezt kiegészítő tulajdonságokat és magatartási formát választotta magának (és Édernek), hiszen ez illik a legjobban hozzájuk. MINDKETTŐJÜKHÖZ. Így igazodik egymáshoz két Ember. Ezért tart Tükröt egyik fél a másiknak. Egyikben fellelhető a másik, s fordítva. Hasonmások, egymásból születnek. A megfigyelt mindig idomul a megfigyelőjéhez. Erre azért van szükség, mert így tanulhatunk egymástól, így tudhatunk meg többet: saját magunkról. Így van rend, így lehet kerek egész a történet.   

Azért tettem ezt a cikket (is) a Magyar Filmművészet rovatba, mert a sorozatnak magyar alkotói is vannak. NSZK-oszrák-magyar televíziós filmsorozatról beszélünk. A magyar animációt Ternovszky Béla rendezte. Érdemes végigolvasni a stáblistát (elején, végén), sok magyar névvel találkozhatunk. Köszönjük nekik a munkát, csodálatos alkotást hoztak létre! 

A mű eredeti címe: Éder Mester és az ő Pumuklija........a cím is jelzi: az övé. S a mester vállalja is a felelősséget tanítványáért, gyermekéért, hiszen pontosan tudja, neki szánta Őt a Teremtő. Számára hozta létre, az Ő gyönyörűségére, szeretetére, hogy megédesítse napjait. Akkor is, ha néha (sokszor) bosszúságot okoz Pumukli. Ennek ellenére mindketten tudják, közös a sorsuk, egy az útjuk. Igaziak, ismerősek egymásnak. Ám az is lehet, hogy ez az egész mese csak Éder mester képzeletében él. Lehet, hogy Pumukli nem igazi kobold? Ezt a néző képzeletére bízzák. Ahogyan azt is, mi megtaláljuk-e a mesterünket, megtaláljuk-e a részünket? Mindenesetre ezért a Földi vándorlás. Ezért a sok kaland. Mert az Élet valóban az. Talán azért jövünk, hogy megleljük azokat, akik velünk együtt analógok, akik ugyanolyanok, mint mi, akik a Családtagjaink, hogy végre együtt, békében, meghitten térhessünk haza.......az ősi, ÉDERI, azaz ÉDENI birodalomba.    

 

méda rb. heart

https://www.facebook.com/medadamai/

https://www.facebook.com/damaimagazin/

http://www.meda3.eoldal.hu/

pumukli-eder.jpg

A kép forrása: Internet. Itt illusztráció..... 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.