Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.06.12

MÉDA: MILYEN EGY HUMÁNUS FILMES?

 

ALÁZAT, FIGYELEM, HUMÁNUM, SZERETET, FELELŐSSÉG A MÉDIÁBAN - méda rb. 

 

Kevés helyen tanítják..............

 

Egy jó riporter lélekvizsgáló, hiszen Emberekkel, lelkekkel foglalkozunk akkor, amikor valakivel interjút, filmet, portrét készítünk. Fontos a jó témaválasztás. A bulvár, a szenzáció kizárt. Olyan Embereket kell találni, akiket még nem mutattak be, nem karoltak fel, de ők is értékesek - mások szemében. Ma nem az érték veti szét a médiát - tény. Ezért fontos, hogy szépséget közvetítsünk, egészséges szellemi táplálékot nyújtsunk, hiszen sokakhoz szólunk. Fontos az is, hogy aki riporter / filmes szeretne lenni, ne öncélúan tegye, ne az legyen a cél, hogy ismert Emberré váljon; sikeressé, gazdaggá, mert: 1. szerintem ez itt nem működik, 2. aki ebben a mai művilágban létezik, eladja a lelkét. A tehetség ajándék, amit adományként kaptunk. A "fizetség" az emberség és a lelkiség. Fontos, hogy mindig az igazat adjuk vissza és a valóságot: tisztán, erkölcsösen. Érdek nélkül. Aki igazán elhivatott és a szakma szeretete miatt alkot, az nem fog manipulálni, és valóban a tisztaságot és a jóságot fogja felmutatni.

Alázattal kell odafordulni mindenkihez. A riportalanyokhoz is. Hiszen ők azok, akik kiteregetik az életüket, az érzéseiket - mindenki előtt. A szakmai alázat és a profizmus a legfontosabb. A kettő ugyanaz. Aki alázattal fordul a munkája felé, a szakma irányába, profivá válhat, ha sok energiát tesz abba, hogy mindig pontosan, 100 %-os tudással és akarattal végezze munkáját. Mindig hibázhat az Ember, mindenen lehet csiszolni, de ha valakinek van akarata, és jót szeretne adni a többieknek, az már fél siker. Fontos, hogyan állunk hozzá a missziónkhoz. Ha valaki csak önmagát szeretné mutogatni a képernyőn, keressen magának más hivatást. Az nem szakma. Azok az Igazak, akik alárendelik magukat az alkotás folyamatának, akik eszközként tekintenek magukra. Nagy tisztelettel fordulnak oda egymás és minden közreműködő felé. A Nézőket (is) tisztelni kell. Ezt is kevés helyen említik. A riporternek az első és legfontosabb feladata az lenne, hogy tisztelje a Nézőt, hiszen nekik készítünk műsorokat, az ő számukra gyártunk különböző anyagokat, tehát fontos lenne, hogy figyelembe vegyük, nekik mi a jó. Nem az a lényeg, nekünk mi az előnyös. Hanem az, hogy mit tudunk adni. Hogyan tudjuk őket lelkileg feltölteni, támogatni, és gyógyítani. Kötelességünk segíteni az Embereknek. A Nézők éltetik a műsorokat, ha nincs befogadó, film sincs........

Egy jó alkotás mindig kérdéseket vet fel a nézőben, de szerintem igyekeznie kell válaszokat (is) adnia. Nagyon sok a nyitott kérdés, a kétségbeesés, a magány, ezért mindenki olyan fórumokat és analógiát keres, amely nyugalmat ád. A filmezés is arra való, hogy a társadalom számára olyan mankókat és gondolatokat adjon, amelyeket el tudunk ültetni, amelyek megédesítik a mindennapokat. Fontos, hogy szellemileg tápláljunk, hogy szellemileg édesítsünk, ugyanakkor a Nézők a saját gondolataikat is használják, kondicionálják önmagukat - szellemileg és lelkileg, mert akkor lehet együtt gondolkodni, akkor indulhat el egy közös produktum, és lehet egy együttes végeredmény, amely akár az Életünkről is szólhat. Ugyanúgy, ahogyan a Világ, ez is közös alkotás, kollektív produktum, és ehhez sok művész hozzá tud járulni a maga gondolataival, a maga érzéseivel és azokkal a szemléltekkel és újításokkal, amelyekkel nap mint nap találkozunk. A színesség gazdagít. A széleskörűség gyönyörködtet. Mindenhonnan meg kell vizsgálni egy-egy jelenséget, állapotot. Sokkal több alternatívát tudunk kínálni így - mindenki megtalálhatja a maga szerelmét. Ezért van sokféle téma. Ezért kell nyitottan szemlélődni és alkotni. 

A szereplőkkel, a riportalanyokkal személyes kontaktust érdemes kialakítani. Intimebb viszonyt. A riporternek mindig "át kell változnia" riportalanyává, hiszen így válhat belőle empatikus személy. Így érezheti meg, milyen az előtte álló Élete, mit kell bemutatnia és hogyan........úgy kell kérdezni tőlük, mintha magunktól kérdeznénk. Ha így teszünk, a legmélyebb érzésekig is le tudunk hatolni. Fontos, hogy ne legyen szenzációhajhászás, mégis a mély érzelmeket hozzuk felszínre, mert így lesz Emberi egy film, így lesz életszagú. Hiszen az érzelmek éltetnek bennünket. Ki kell teríteni, akár egy térképet, és vizsgálódni. Tehát nagyon fontos a figyelem. Mindig figyeljünk a másikra. Nem csak a válaszokra kell figyelni, hanem arra is, hogy a filmszereplő mit érez. A rendező vezető. Érzelmeket vezet. Olyan, mint egy katalizátor, aki a felvételkor "ott van", ugyanakkor háttérbe vonul, ha kell........hagyja kibontakozni a szereplőket. Hogyan kell segíteni nekik? Hogyan támogassuk őket - a filmezéskor?

Amikor egy film pereg, a riportalany lesz a főszereplő, ő látszik, ő él. Az ő szemébe nézünk. A válaszokért is felelősséget kell vállalni, nem csak a kérdésekért. Nem csak kérdezni kell megtanítani a riportereket, hanem: a válaszokat tudni kell kezelni, a helyén kezelni, és figyelni arra, hogy ki mit mond. Hiszen vannak olyan esetek, amikor beavatnak minket a legmélyebb érzelmekbe, és mi mit teszünk ezután? Hazamegyünk.............pedig lehet, hogy ők segítségre várnak........továbbra is. Humánusnak kell lenni, hiszen mi vállaltuk azokat az Életeket, amelyekbe "belepiszkáltunk". Felelősségünk van irántuk. Ők abban bíznak, hogy valaki felkarolja őket. A szereplők HISZNEK. Egy jó riporter HUMANITÁRIUS. SZOLGÁLÓ. Bemutathat olyan életutakat, amelyek SZERETETRE VÁRNAK. A nézők pedig segíthetnek - összefogással, közösen. Ezért van felelőssége egy filmesnek, egy szerkesztőnek. Nagyon sok olyan Ember él, akik megérdemlik, hogy bemutassák őket. Hiszen gyönyörűen, példamutatóan viselik kőkemény sorsukat. Ők várnak..........ránk. Meg kell mutatni, hogyan élünk. Azt, hogy nem változott semmi. Nem léptünk egymás felé. A riporter ÉLETEKET is MENTHET, ha jó témát választ, ha olyan Embereket mutat be, akiknek szükségük van életmentésre. A SZERETET a fő. A SZERETET (a) siker és az egymásra figyelés. A szereplők mutatnak nekünk utat, ők adnak tükröt - ezért hálásnak kell lennünk. Ők oda mernek állni, ki mernek lépni - tisztelet jár számukra. Ők is mentenek - minket.  

Ez a szakma TÁRSAS VISZONY. Közös ügy. Mindenkivel. A szereplőkkel, a kollégákkal, a Nézőkkel. A Világgal. Az EMBER, mint olyan: a cél. Az emberség megmutatása. Az alkotóknak közös nyelvet kell beszélniük, egy célt szolgálniuk, egy értékrendet képviselniük - így lehet kerek egy mű. Ki miért küzd? Kinek mi a fontos ebben a szakmában? Érezni kell egymás rezdülését.........minden pillanatban. Aki profi, figyel. Aki figyel, profi. És bízik a másikban. A rendezőben, a szerkesztőben. Rábízza magát. Így jöhet létre egy csodálatos alkotás. Egy jó FILM háromdimenziós. A harmadik dimenzió az érzelem. A LELKISÉG. A mély és emberi hozzáállás. ALÁZAT, HUMÁNUM, TENNI AKARÁS. Ha ezek megvannak, a riporter elindulhat az úton, és olyan mély érzésű alkotásokat készíthet, amelyek lehetnek LÉLEKMEGVÁLTÓAK, INSPIRÁLÓAK, FELEMELŐEK és IGAZI ÉRTÉKET ÁLLÍTHATNAK; nagyon sok Embert menthetnek meg - ebben a kusza és zűrzavaros világban. 

Szeretném, ha ezeket is tanítanák az iskolákban, szeretném, ha humánumot, őszinteséget és alázatot tanulnának, ha fejet hajtanának, és azt mondanák, köszönöm! Hálásak vagyunk azért, hogy ezt a csodálatos missziót és hitvallást végezhetjük, mert Emberekkel foglalkozni, Életeket bemutatni, sorsokat felmutatni, Tükröt tartani, igazi és mély érzelmeket tárni az Többiek felé a legcsodálatosabb dolog...............ezen a Föld nevű bolygón.                  

 

Rápolti Brigitta - MÉDA 

riporter, szerkesztő, vágó, fotós, televíziós, alapító.........     

http://www.meda2.eoldal.hu/cikkek/meda--rapolti-brigitta--gondolatai/meda--on-valo-m-eletrajza.html        

 

kameraval.jpg

Fotón: MÉDA - Rápolti Brigitta és Bogár Ildikó, TKTV 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.