Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.10.25

MÉDA (rápolti brigitta): MOZIK SORSA

 

Rápolti Brigitta diplomamunkája (NYME-ATFK, Győr - 2004) - részlet  

 

A mozihálózat kiépülése (anno) Komárom megyében 

 

Meglepő tény, hogy 1945 előtt Komárom megyében szolgabírói hivatalnokok foglalkoztak a mozik ügyeivel, ami a működési engedélyek kiadását jelentette. A felszabadulás után ez a helyzet néhány évig alig változott, a műsorpolitikát nem irányították. A mozihálózat kialakulásában az üzleti szempontok játszották a döntő szerepet. Csak ott nyitottak mozit, létesítettek vetítőhelyiségeket, ahol a gazdasági hasznot biztosítani lehetett. Ez ma sincs másként. A filmgyártás, a filmforgalmazás bővülése azonban azt eredményezte, hogy egyre több mozit nyitottak meg. Az 1920-as években már Komáromban és Esztergomban is voltak filmszínházak. „1925-ben 449, 1938-ban 549 mozi működött az országban - a számuk 1945-ig 972-re emelkedett.” (…) A Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene című, 1938-ban megjelent megyetörténetben a 444. oldalon mindössze ennyi olvasható az esztergomi „mozgófénykép színházakról: „Kultúrmozgó (Rákóczi tér) és Elit- mozgó (Széchenyi-tér)”.7 Ugyanez a kötet a komáromi moziról már bővebb képet ad a 636. Oldalon: „A városi Filmszínház 1925-ben alakult, épült 1930-ban. Férőhelyek száma 369, tulajdonosa Melkovics Mihály. 1930 óta hangosfilmek leadására van berendezve, jó magyar és külföldi filmek szerepelnek fővárosi nívójú műsorán. Előadások: csütörtök, szombat és vasárnap. Hétköznap 2, vasár-és ünnepnap 3 előadás.”8 Komárom megyében 1945-ben 12 normál és 26 keskeny mozi volt. A felszabadulás előtt huszonnégy községben (ide számítjuk a községi státusban lévő Tatabányát és Tatát is) működött mozi, illetve tartottak vetítéseket. Ez az adat meglehetősen kedvező képet mutat, ám hozzá kell tenni, hogy ez a mozihálózat magánkézben volt, és nagyon alacsony technikai szinten folytak a vetítések.  Döntő fordulatot jelentett azonban az 1948. évi augusztus 23-i határozat, amely a mozihálózat és a filmgyártás államosítását jelentette. Ez tette később lehetővé, hogy egyfajta tervszerűség érvényesüljön a gyártásban és a forgalmazásban. „Az államosított magyar filmgyártás első terméke Bán Frigyes Talpalatnyi föld című filmje volt, ami a realista módszer uralkodóvá válását jelzi filmművészetünkben. Ezt az alkotást követte a Mágnás Miska - Keleti Márton rendezésében, majd Nádasdy Kálmán és Ranódy László közös alkotása a Lúdas Matyi.”9 Az 1948. évi államosítással jelentős fordulat következett be. A normál filmszínházak az Országos Moziüzemi Igazgatóság megyei kirendeltségének irányítása alá kerültek, a keskeny mozik pedig 1952-ig a helyi tanácsok kezelésében maradtak. 1952-ben a falusi keskeny filmszínházak irányítását is az országos igazgatóság vette át - nem sokáig, mert 1953. január elsejével önállósult a megyei kirendeltség és Komárom megyei Moziüzemi Vállalat néven, új szervezeti keretekben és új feladatkörrel kezdte meg működését. „A vállalat 1954-ben, az alakaulást követő esztendőben már a következő moziparkkal rendelkezik.

Húsz normál filmszínház működik az alábbi 17 településen: Almásfüzítő, Annavölgy, Ács, Dorog, Kesztölc, Kisbér, Lábatlan, Nyergesújfalu, Sárisáp, Szőny, Tát, Tokod-Altáró, Esztergom, Komárom, Oroszlány, Tata és Tatabánya. A keskeny mozik száma 56.”10 Ezenkívül az úgynevezett kiskörzeti filmszínházak újabb 23 települést látnak el mozis programmal. A lényeg tehát, hogy az államosítást követő néhány esztendőben és a vállalat működésének első két évében gyökeres változás következett be a falu filmellátásában. Valóban széles néprétegek művelődésének, tájékozódásának, szórakozásának fontos forrásává válhatott a film. A megye településein szép számmal működtek mozik, tartottak vetítéseket. „Nem csak Komárom-megyében az ország egész területén is fontos feladattá vált a mozihálózat kiépítése. A program jegyében 1950-ben már 600 új mozi, illetve vetítési hely szolgálta a falun az emberek művelődősét, szórakozását.  1953-ban már 2752, 1957-ben 4152 mozi működött az országban. Nem csak a mozik számának növelésére törekedett a Komárom megyei vállalat, minőségi változást is szerettek volna.„11 Az épülő új lakótelepen (Tatabánya-Újváros-Kertváros) hiányzik a megfelelő mozi. A még keskenyfilmet vetítő falusi és többnyire régi, elavult gazdasági épületben működő moziknál - a tanácsokkal karöltve- meg kell oldani a korszerűsítési, felújítási munkákat. Annál is inkább, mert az 1957. évihez képest – a keskeny mozik látogatottsága észrevehetően visszaesett, jelezve, hogy a vetítések színvonala, kulturáltsága egyre kevésbé felel meg az igényeknek.”12 1957 és 1969 között korszerűsítési, felújítási munkálatok kezdődtek el, minőségi átalakulás kezdődött mind a vállalat, mind a mozik életében. A Dolgozók lapja 1957. évi november 2-i számában így írtak a korszerűsítési teendőkről: „Szépülnek megyénk filmszínházai. A Komárom megyei Moziüzemi Vállalat jelentős beruházásokkal korszerűsíti megyénk néhány moziját. Az oroszlányi Vörös Csillag filmszínház új vetítőgépet kap, s ezzel együtt egyidőben tatarozzák a mozi előcsarnokát is. A munkák elvégzésére 65 000 forintot irányoztak elő. A lábatlani Otthon filmszínház 25000 forintos értékben új filmvetítő gépet kap. A lábatlani Rákóczi filmszínház teljes tatarozási költségeire 70 000 forintot fordítanak. 35 000 forintos beruházásból kicserélik a nyergesújfalui Alkotmány filmszínház elektromos világítását, korszerűsítik ülőberendezését és tatarozzák a mozi épületét. A tatai Tó mozi előcsarnokának, valamint mellékhelyiségeinek átalakítására és tatarozására 6000 forintot, a kocsi mozi tatarozására és ülőberendezésének kicserélésére 40 000 forintot, a komáromi Jókai mozi tatarozására és átalakítására 20 000 forintot, a környebányai filmszínház tatarozására és ülőberendezésének kicserélésére 15 000 forintot fordít az elkövetkező időkben a moziüzemi vállalat.”13 A korszerűsítéssel leginkább a nézők kényelmét igyekeztek szolgálni. Kellemes miliőt, hangulatot teremtve, ami nem csak az 1960-as években volt elengedhetetlen, napjainkban is egyre fontosabb tényezővé válik. Hiszen tény, hogy egy többtermes, magas színvonalú technikával ellátott mozit szívesebben látogatnak az emberek, mint egy régi, kis termes, normál méretű vászonnal felszerelt filmszínházat. Egy 1958. augusztusában megjelenő cikkből megtudjuk, hogy a filmszakma már hosszú idők óta arra törekedett, hogy a kivetített kép nagysága elérje a természetes nagyságot. Így abban az esztendőben több szélesvásznú mozit létesített a Komárom megyei Moziüzemi Vállalat, s terveikben az is szerepelt, hogy a tatabányai Szabadság moziban, a tatai Tó moziban és az esztergomi filmszínházban is átalakítják a vetítőtermeket. A vállalat évről-évre egyre nagyobb összeget fordított a filmszínházak felújítására. A fejlesztés, korszerűsítés meghozta gyümölcsét. A Dolgozók lapja 1958. március 26-i számában azt olvashatjuk, hogy az elmúlt évben, azaz 1957-ben négy és fél millió látogatója volt a megyei filmszínházaknak. Óriási ez a szám. „Komárom megyében megnőtt a filmszínházak látogatottsága. A megye valamennyi községében és városában van villany, és így lehetővé vált, hogy a lakott helyeken valamilyen módon filmvetítést tartsanak. A moziüzemi vállalat adatai szerint a múlt évben a megye minden lakosa átlag 18-szor volt moziban. A vetített filmeket összesen négy és fél millió ember nézte meg.”14 Az adatok, a dokumentumok is azt tükrözik, hogy a mozihálózat kiterjesztése fontos kulturális misszió volt az 1950-es években. Hogy a film, minél szélesebb társadalmi réteghez eljusson, s még a legkisebb településen, falvakban is legyen mód a vetítésekre a legfőbb feladatnak számított, így robbanásszerű volt a fejlődés a mozihálózat bővítésében. Ez olvasható a megyei adatokból is. „Amíg 1950-ben 63, 1953-ban már 98, 1955-ben pedig 125 mozi működött a megyében- s 1953-ban egy éve alatt már mintegy 2 és fél millió- 1955-ben 30 ezer előadáson 3,2 millió- néző vett részt.”15 1960-ban népszerűségének csúcspontjára érkezett a film (főként a hazai alkotások), 1958-ra minden településen működött filmszínház.       

 

„Szabadság, Jószerencsét, Petőfi…”- A tatabányai mozik kezdeti évei

„A felszabadulás előtt Tb.-n négy filmszínház működött: A Népház, Edison, (Felsőgallán), Apollo (Alsógallán) és egy Bánhidán. A felszabadulás után új mozikat létesítettek, a nézők valamint az előadások száma is ugrásszerűen megnövekedett. I. kategóriás filmszínház lett a Népház és a Szabadság (volt Edison).”16 A Szabadság mozi 1958-ban élte Tatabányán fénykorát. A település első mozija, amely 1918-ban Felsőgallán, a Szent János utca elején nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Edisonról, a kinetoszkóp (mozgókép) feltalálójáról kapta a nevét.

(A háború alatt Honvédként ismert mozi, 1948 óta viseli a Szabadság nevet.) Az egykori filmszínházat a tatai Abramovics Gyula szabómester építette fel saját költségén. Fontos volt számára egy olyan hely létrehozása, ahol nemcsak e településrész lakói szórakozhattak, művelődhettek.  Eichardt Gyuláné Mariska néni, aki ma is a mozi szomszédságában él, még a némafilmekre is emlékszik. 1930-tól a hangos film kezdett tért hódítani, ami teljesen kiszorította a némafilmet. „Ezt  a magas színvonalú művészetet a hangos film megszakította, hogy helyette újból a technikai csodát – most már a megszólaló mozgó képeket – állítsa a figyelem középpontjába. S ez az élmény valóban háttérbe szorította hosszú évekre - talán évtizedekre – a film művészi ambícióit. A magas színvonalú néma filmet hosszú időre egy alacsony színvonalú hangos film váltotta le, és tett folytathatatlanná.”17 Az 1930-as években azonban nagyszerű alkotások születtek. Ilyen volt a közkedvelt, második magyar beszélőfilm a Hyppolit, a lakáj, amit a felsőgallai filmszínházban is levetíttek. Egy 1936-ban napvilágot látott moziplakát pedig azt sugallja, kellemes miliőt, igazi kikapcsolódást ígértek az egykori alkotások. Így hirdették Gózon Gyula, Berky Lili, Balogh Klári főszereplésével készült A királyné huszárja című filmet: „ A legbájosabb magyar film a boldog békebeli világból!” A műsorban filmhíradók is szerepeltek, egy héten kétszer - vasárnap és szerdán- több előadást is tartottak.  1936-tól Kardos József (Abramovics Gyula veje) irányította a moziüzemet, 1938-tól a háború kitöréséig Mártonfi János bérelte a filmszínházat. 1948-ban államosították és Szabadság mozi néven a Megyei Moziüzemi Vállalat egyik üzemeként működött tovább. A szakmai felügyeletet a megye népművelődési osztálya látta el. Az épület többszöri korszerűsítése után az 1960-as években már 487 férőhellyel rendelkezett. 1958-ban szélesvásznúvá alakították át. A munkálatokról a Dolgozók lapja is beszámolt. Az 1960. augusztus 6-án megjelenő cikk címe: Korszerűsítik a tatabányai Szabadság filmszínházat. „A Komárom megyei Moziüzemi Vállalat építési tervei között szerepel a tatabányai Szabadság filmszínház korszerűsítése. A bemutató filmszínház felújítását már megkezdték, s a tatabányai Épületkarbantartó Ktsz. Hamarosan be is fejezi a korszerűsített fűtő és szellőzőberendezés megépítését. A közeljövőben sor kerül a nézőtér belső csinosítására is. A falakt akusztikailag megfelelő, új burkolóanyaggal borítják be. Az átépítésre mintegy 400 000 forintot költ a megyei moziüzemi vállalat.” 18

 

„1970-ben modern gépekkel szerelték fel a géptermet. I. kategóriás két Dresden 2-es típusú (35 mm-es) géppel ellátott filmszínház.„19  A Szabadság mozi története Biberál Lászlóné, a filmszínház egykori pénztárosa, később üzemvezetője emlékezetében él igazán. Ő 1952 és 1987 között dolgozott a moziban, ami nem csupán munkahelye, második otthona volt. Tőle tudjuk, hogy az előadások kora délután kezdődtek, de a sikerfilmeket délelőtt is műsorra tűzték, olyan nagy volt az érdeklődés. A legtöbb látogatót az Egri csillagok, az Egy magyar nábob, és a Kárpáthy Zoltán című filmek vonzották. Ez is igazolja, azt a tényt, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben mennyire népszerűek voltak- elsősorban a hazai alkotások, ezen belül is - a történelmi témájú filmek a magyar nézők körében. A közönség összetétele vegyes volt, magasabb beosztásúak, de leginkább földalatti munkások vettek részt a vetítéseken. Az előadások kezdetét a VI-os, VII-es telepi bányászok munkaidejéhez igazították. Megemlítésre méltó, hogy az 1956-os forradalom idején csak 1 hétig tartott szünetet a mozi, ezután a Városi Rendőrkapitányság elrendelte a vetítések folytatását, ezzel is lekötve a sztrájkoló munkások szabadidejét.

 

Hasonló elven működött az ideiglenes jelleggel működő Bolha néven is emlegetett Jószerencsét Filmszínház, ami Kertvárosban, a Szegfű utcában volt. A „gúnynévvel” azért illették, mert a vetítéseket rovarok is megtisztelték jelenlétükkel. Mondhatni, nem számított igazán romantikus helynek a Bolha.  Az 1959-től működő, 73 férőhelyes, fapados, 16 mm-es filmeket vetítő mozit - a Jószerencsét elnevezés is sejteti - leginkább bányászok látogatták. Egy héten ötször tartottak előadást, egyetlen mozigéppel. Így a filmvetítés alatt többször is meg kellett állni, hogy a következő kópiát befűzzék, és folytatódhasson az előadás. A kényelmetlenség, a korszerűtlenség, és a bányászok számának csökkenése is hozzájárult ahhoz, hogy a mozit bezárták. Tény, hogy az 1980-as évek elején több új filmet és ezek között is hazai alkotásokat mutattak be, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy a mozik életben maradhassanak. Ebben az időben a Turul filmszínház átvette a bemutató mozi szerepét, az Edison például csak a lefutott kópiákat kapta meg. Ez nem kedvezett népszerűségének. Az 1970-as évek elején létesült Bányász mozi és a Népház „elhódította” a nagyérdeműt. De nem csak e problémák fogalmazódtak meg abban az időben. A Dolgozók lapja 1963. augusztus 31-i számában ezeket a sorokat olvashatjuk. „A filmszakma gondjai megyénkben…Tatabányán jelenleg az állandóan üzemelő mozikban 840 ülőhely van. S ha ehhez a nyári idényben működő Petőfi Kertmozi férőhelyeinek számát is hozzászámítjuk, még akkor sem éri el a lakosság szükségleteinek megfelelő normát. Ennek oka, hogy a Petőfi filmszínház (Népház) átalakítási munkálatai már két éve folynak (…) a több mint 10 ezer lakosú Újvárosnak nincs megfelelő mozija. (…) A mozik műszaki és technikai ellátottsága is sok kívánnivalót hagy maga után, nem elég a propaganda sem, s a filmforgalmazás sem mindig a legmegfelelőbb.(…) Ezeket a propagandákat kell minél előbb megoldani, s az adott lehetőségeket kell minél jobban kihasználni ahhoz, hogy a közönség visszataláljon újra a filmszínházakba.”20. Egy másik forrás szerint: „ A város mozijainak befogadóképessége 3065 néző. 1970-ben 3567 előadáson 541 ezer néző vett részt.” 21. Újváros első mozija a Jókai Filmszínház volt, ami a Turul mozi felépítésével 1965-ben szűnt meg. Az épület eredetileg a KOMEP üzemi étkezdéje volt, és az új építőipari vállalat új munkásszállójának kialakítása után hoztak létre keskenyfilmes filmszínházat az épületben. A Kossuth Lajos utcában működő III. kategóriás, utánjátszó Táncsics Filmszínházban is végeztek átalakítást ebben az időben. 1963-ban – az akkor 18 éves moziban – faburkolatot kaptak a falak és az ülőgarnitúrát is kicserélték. 1969-ben tovább korszerűsítették. Mindezek ellenére ez a mozi is bezárta kapuit. Biberál Lászlóné, a felsőgallai Szabadság mozi akkori vezetője még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy megmentse a filmszínházat, azt javasolta, hogy régi filmek mozijaként működhessenek tovább. 1987. március 15-én a Szabadság mozi végleg bezárta kapuit. Mára semmi sem maradt az épületből. Csak egy leomlott fal, és a szemetes terület. Csak ez sejteti, hogy ott, valamikor létezett valami. Egy filmszínház, egy nagyszerű hely, ahol az emberek nevettek és könnyeztek, ahol álmok és kapcsolatok születtek, egymással és a filmmel. A mai tatabányai Jászai Mari Színház, Népház színháztermében sem működik már a Petőfi Filmszínház. Az I. kategóriás 35 mm-es mozi a Népház működése óta üzemelt, 1948-ban került a moziüzemi vállalat kezelésébe. Befogadóképessége 700 fő, gépeinek száma 2. 13-an dolgoztak akkor az intézményben, és ugyanennyi előadást tartottak egy héten. Később az intézmény (ami tulajdonképpen népházként működött) színházzá nőtte ki magát, ekkor kapta a Jászai Mari Színház, Népház nevet. A színházművészet került előtérbe, filmvetítéseket már nem tartottak az épület falai között. Egészen 1989-ig, egy filmklub alakulásáig. Tíz évig működött sikerrel, majd ismét a raktárba került a mozigép. Ám néhány éves szünet után 2003-ban újra találkoztak az egykori és új filmbarátok a tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban.              

 

 

Találkozás a filmmel

 

2003. őszén a tatabányai Jászai Mari Színház, Népház kamaratermének falára felkerült egy vászon, üzembe helyeztek egy régi vetítőgépet, és piros fa székeket állítottak fel a helyiségben. Egykori klubtagok, filmbarátok biztatására a szervezők újra életre hívták azt a filmklubot, ami a rendszerváltástól 1999-ig működött. A klubtagok megismerkedhettek a filmtörténet egyes korszakaival, alkotásaival, közönségtalálkozókon vettek részt. Heti két-három alkalommal találkoztak a film szerelmesei az intézményben, ahol soros vetítéseket rendeztek. Abban az időben az épület 500 férőhelyes színháztermében pergett a film, nem egyszer teltház előtt. A 10 év során megannyi filmet értő és szerető ember nevelődött ki. A filmklub bemutatását elsősorban ezért tartom fontosnak. Az általános vetítések mellett sorozatokat is rendeztek, így például Szabó István alkotásaiból. Abból az alkalomból tették ezt, hogy az Oscar-díjas rendezőt Tatabánya díszpolgárává avatták. A filmklub így fejezte ki elismerését Szabó István iránt, aki Tatabányán született, és gyermekeskedett.    Olyan nagyszerű alkotásait tűzték műsorra, mint az Apa (1966), Szerelmesfilm (1970), a Mephisto (1981), Redl ezredes (1984), Édes Emma, drága Böbe (1992). Más kiváló hazai alkotók filmjeit is műsorra tűzték. Kovács Zsuzsa, az intézmény munkatársa így emlékszik vissza a filmklub vetítéseire. „ A régi magyar filmeket itt láttam először, akkora sikerrel mentek, hogy Pestről is lejöttek. A Filmintézettől kaptuk a filmeket. Csodálatos volt, amikor Kabos Gyula pár méterre játszott, de volt Hitchcock sorozat is, ami szintén nagy sikerrel ment.” Az újraéledt filmklub 2003. november 21-étől működik ismét, Pápai Ferenc vezetésével. A filmkedvelők hetente egyszer, péntek esténként találkoznak az egykor sokat megélt épületben, ahol egy-egy a kortárs film-művészetet reprezentáló igényes alkotásokat tekinthetnek meg. A filmklub nem hasonlítható össze egy mai soktermes mozival. Kuriózuma az, hogy a vetítések előtt - Pápai Ferenc előadásában - a nézők megismerkedhetnek a film születésének történetével, a rendező életútjával, az alkotás egy-egy lényeges momentumával, azaz bevezetik őket a film világába. A vetítés után pedig nem szélednek szét a nézők, eszmét cserélnek, gondolatokat közölnek, és kérdéseket is feltehetnek a vezetőnek, egymásnak. A filmklub egy régi, hagyományos filmszínház élményét nyújtja, ahol nincs pattogatott kukorica, és szénsavas üdítő. Itt a filmmel való találkozás a legfontosabb. Meglepő, de egyben örömteli, hogy a XXI. században találkozhatunk olyan lelkes és tenni akaró emberekkel, akik félretéve minden statisztikai adatot és előítéletet rácáfolnak arra: a magyar embereknek igenis szükségük van az igényes alkotásokra és a magyar filmre. Ami példaértékű és követendő, hogy a filmklub munkatársai igyekeznek felvenni a kapcsolatot a tatabányai oktatási intézményekkel is. Keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel a fiatalokat is el tudják csalni a filmvetítésekre. Leendő művelődésszervezőként fontosnak tartom azt, hogy a fiatal generáció is tekintsen meg olyan alkotásokat, amelyek eszmeileg és művészileg egyaránt értéket jelent. Úgy vélem, hogy a filmek iránti igényességet már kisiskolás korban ki kell alakítani a gyermekben. Csak így válhat filmet értő és szerető felnőtté. Ennek érdekében szervezett mozilátogatást kezdeményeznék, filmvetítési sorozatot rendeznék egy közművelődési intézményben. Elsősorban a magyar filmekre helyezném a hangsúlyt, remek alkotások születtek az ifjúsági filmek kategóriájában. Emellett szem előtt tartanám a kötelező olvasmányokat is, megfilmesített változatukat – korosztályonként- feltétlenül műsorra tűzném. A tatabányai filmklub kuriózum Komárom-Esztergom megyében. Egyre népszerűbb a városi emberek körében, ami talán annak is köszönhető, hogy sokan emlékeznek még a filmklub mozgalomra, amelynek Tatabányán is hagyománya volt. A megyében 1970-től bontakozott ki, attól kezdve, hogy a klubok vállalati kezelésbe kerültek. Az 1960-as években is működtek klubok a megyében, a TIT és a művelődési házak szervezésével, a moziüzemi vállalat közreműködésével. 1963-ban például megállapodást kötött a TIT, a József Attila Művelődési Ház és a Komárom megyei Moziüzemi Vállalat filmklub működtetésére. A filmklubok száma ismét növekedett, profiljuk is gazdagodott. Az MSZMP Oktatási Igazgatóságán - Tatabányán - például az ideológiai-politikai továbbképzés résztvevői számára indítottak filmklubot.  1971-ben Tatabányán, Tatán és Esztergomban művészfilm-sorozatot indítottak el. „A sorozatban Wajda életművét, az olasz neorealizmus kiemelkedő alkotásait, az angol „free-cinema”- az ötvenes években kibontakozó „szabad-film” irányzat- műveit tekintették meg a filmbarátok. A tématervet is a vállalat szakemberei állították össze, és gondoskodtak a megfelelő reklám- és propaganda anyagról - tartalmilag jó, de nyomdatechnikailag sajnos szegényes ismertető kiadványokat is megjelentettek.„22  „Az, hogy a 60-as években a mozik és a látogatók száma igen magas volt azzal is magyarázható, hogy a munkahelyek, egyes társadalmi szervezetek direkt akciókat szerveztek a munkások, a falun élők megnyerésére. A megyei moziüzemi vállalatok bevezették a közönségszervezést, szélesedett a munkásszállásokon történfilmvetítések köre, a vállalatok néhány helyen munkás filmklubot működtettek. Megszervezték a „Munkás Filmnapok” és a „Filmnapok Falun” elnevezésű akciókat, ahol a munkások, parasztok életével, gondjaival, eredményeikkel foglalkozó- sok esetben sablonos- filmek bemutatását viták, az alkotókkal folytatott beszélgetések követték.”23 Tatabányát azért is érdemes kiemelni, mert a városban néhány filmklub specializálódott. „ A tatabányai Táncsics moziban működő filmklub például a Dolgozók Önálló Általános Iskolájának tananyagához kapcsolódó filmeket tűz műsorára. Az MSZMP Oktatási Igazgatóságán indított filmklub részben a bentlakásos tanfolyamok hallgatóinak ideológiai, politikai tanulmányaihoz ad hatásos filmanyagot - másrészt a program áttekintést ad a magyar filmművészet történetéről. A tatabányai Turul moziban több éven át a KISZ városi bizottságával közösen szerveztek filmklubot - s a programban az ifjúságot közvetlenül érintő - érdeklődő kérdéseket vizsgáló filmek kaptak helyet.”24 A Turul Ifjúsági Filmklubjában – amely nagy sikerrel működött - abban az időben mutatták be Vajda életművét, valamint az olasz filmművészet jeles alkotásait. Hasonlóképp a Kertvárosi Bányász Művelődési Házban található Bányász moziban is, amely ma is együttműködik az oktatási intézményekkel, gyermekekkel, fiatalokkal. De nem csak ezért érdemes megemlíteni.         

 

 

 

A filmbarát Bányász mozi

 

1973-ban Tatabánya peremvidéki kerületében, Kertvárosban az újjáépített Művelődési Otthonban kezdte meg működését a Bányász Filmszínház, az akkoriban még virágzó Megyei Moziüzemi Vállalat égisze alatt. Az úgynevezett „utánjátszó mozik” kategóriájában jelentős forgalmazási és bevételi eredményeket könyvelhetett el a 198 fős vetítőhelyiség. Ennek értékét csak növelte az a hátrányos földrajzi tény, hogy a városközponttól kieső területen működött a filmszínház. Érdekesség, hogy a mai mozi terme egykor több funkciót is betöltött. Néhány évig táncteremként is szolgált, ahol a cél érdekében mozgatható székeket helyeztek el a helyiségben. Furcsa képet mutathatott a terem a filmvetítés után, amikor a székek nem sorrendben, hanem „egymás hegyén-hátán” álltak. Az 1970-es évek végén a mozi annyira népszerű lett, hogy a táncparkett átadta a helyet a vetítőteremnek. A Bányász mozi műsorában zömében magyar filmek szerepeltek, melyeknek nagy volt a látogatottsága. Nem titok, hogy a hazai, úgynevezett preferált alkotások itt sem mindig kiválóságuk miatt vonzották a vászon elé a közönséget. Az emberek szinte kötelező jelleggel tekintették meg a szocializmus időszakában készült magyar filmeket. Egy héten négy előadás volt (a mai heti egy előadással szemben), a belépő 5, vagy 10 forintba került. A mozigépet és más szükséges eszközt a moziüzemi vállalattól kapta az intézmény. A gépek sok megannyi nemzedéket kiszolgáltak már. Harminc év után, ma is azokkal vetítnek, dolgoznak a mozisok. A 80-as évek végén változás történt az intézmény életében. Az általános visszaesés a végnapjait élő Moziüzemi Vállalat arra kényszeríttette a Kertvárosi Bányász Művelődési Otthont, hogy az vegye át a filmszínház üzemeltetését. Azóta ezt a feladatot is ellátja. Bár előadásszámai jelentősen megfogyatkoztak az évek során, mégis örömteli, hogy a mozi üzemeltetését nem kellett és most sem kell szüneteltetni. A Bányász mozit azért szeretném kiemelni dolgozatomban, mert noha a filmszínház fenntartásának és folyamatos üzemeltetésének biztosításául a széles közönségnek tetsző kommersz filmeket helyezik előtérbe, a művészfilm barátainak táborát is igyekeznek becsalogatni a vetítőterembe. Ennek jegyében évek óta rendszeresen szerveznek art-mozi rendezvényeket, premier előtti bemutatókat és filmklub-sorozatot. A művészfilmes rendezvények közül kiemelten fontosnak tarják és ennek megfelelően kezelik a filmhét programokat. Korábbi ilyen jellegű megmozdulásaik (a Magyar Filmhét, Tatabányai Filmtavasz, Kései Filmszemle Tatabányán) sikere és kedvező visszhangja után ma már közel tíz éves hagyományra tekint vissza a Magyar Filmhét.

 

 

Fórum a magyar filmeknek

 

A Kertvárosi Bányász Művelődési Otthon Magyar Filmhét elnevezésű rendezvényét azért szeretném megemlíteni a dolgozatomban, mert egyedülállónak számít Tatabányán. De nem csak a városban, hanem egész Komárom-Esztergom megyében. Nincs még egy olyan esemény, vagy alkalom, ahol kizárólag hazai alkotásokat tekinthet meg a közönség, ahol fórumot biztosítanak a magyar filmeknek. A rendezvény ötlete közel tíz évvel ezelőtt Pákai Ernő fejéből pattant ki, aki 1989 óta dolgozik az intézményben. Az egykor gondnokként, majd mozigépészként tevékenykedő fiatalember, ma az intézmény első számú munkatársa. Az, hogy nagy számban jelennek meg hazai alkotások a Bányász moziban, elsősorban neki köszönhető. (Zárójelben szeretném megemlíteni, hogy Pákai Ernő édesanyja az egykori tatabányai Jószerencsét nevű filmszínházban dolgozott, jegykezelőként. A filmek iránti szeretetet, elkötelezettséget bizonyára édesanyjától örökölte.) Pákai Ernő 1995-ben rendezte meg először a Magyar Filmhetet a Bányász moziban, mint elmondta azért, mert abban az időben egyre kevesebb magyar film került a filmszín-házakba, így fontosnak tartotta azok életben tartását, népszerűsítését. Hogy az emberek ne felejtsék el, hogy még él a magyar filmgyártás. Az egyedülálló rendezvény valóban kuriózumnak számított akkor és számít a mai napig is. Az, hogy milyen filmek jelennek meg a Bányász moziban megannyi dolog befolyásolja. Elsősorban a pénz. Állami támogatásra gondolok itt, ami elengedhetetlen a magyar alkotások létrehozásához, a forgalmazáshoz, a hazai filmszínházak működtetéséhez. A kertvárosi Magyar Filmhét érdekében Pákai Ernő minden évben pályázatot nyújt be a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz. Így lehetséges az, hogy a Magyar Filmhét alatt minden előadást ingyenesen látogathatnak a mozi szerelmesei. Ez azt hiszem, nagyon nagy szó akkor, amikor a legolcsóbb mozijegy ötszáz, netán ezer forintba kerül. A legutóbbi Magyar Filmhetet 2003. november 24-től 29-ig  tartották meg az intézményben. A hét műsorkínálata a következő volt: Telitalálat, Tesó, Rinaldo, A Szt Lőrincz folyó lazacai, Libiomfi, Kelj fel komám, ne aludjál. A legnépszerűbbnek a Libiomfi című vígjáték bizonyult, összesen 41-en nézték meg. A második helyen Jancsó Miklós – a „Kapa-Pepe filmeknek is nevezett- trilógiájának harmadik alkotása a Kelj fel komám, ne aludjál című vígjáték szerepel, 39 fővel. A harmadik a Tesó (37néző) a negyedik a Szt. Lőrincz folyó lazacai (34 néző), az ötödik a Rinaldo című romantikus kalandfilm (30 néző). A Telitalálat című magyar filmre kivételesen itt nem mondható el, hogy a nevében van a végzete, hiszen ez a produkció nem volt telitalálat a nézők körében. Az utolsó helyen áll a sorban, 29 fővel. A Magyar Filmhét 2003-as őszi rendezvényén összesen 210-en látogattak el a kertvárosi intézménybe.       Ebben az évben tavasszal is megrendezték a „fórumot”, hiszen a szervezők arra törekednek, hogy ne csak egy alkalommal jelenjenek meg plakátok, szórólapok az utcákon, intézményekben a Magyar Filmhétről. A filmhét során a következő alkotások népszerűsítették a kertvárosi eseményt: a Hukkle és az Egérút című játékfilm, Az utolsó blues című romantikus film, valamint A kanyaron túl, az Ébrenjárók, és a Szerelemtől sújtva című magyar film. Az öt magyar filmre összesen 133-an váltottak jegyet, így átlagban 26 néző vett részt egy-egy vetítésen. Ez a szám elenyésző, de ha figyelembe vesszük a másik tatabányai filmszínház látogatottsági adatait, akkor ez a tendencia átlagosnak mondható. A Magyar Filmhét öt magyar alkotása közül a Szerelemtől sújtva című filmre voltak a legtöbben kíváncsiak, összesen 33-an. Azt követte az Ébrenjárók 26 nézővel, majd a Hukkle 25 fővel. Egyaránt 22-en nézték meg Az utolsó blues és az Egérút című alkotást, és mindössze 15 ember ült be A kanyaron túl című filmre. Érdekesség, hogy idén, 2004. tavaszán már két külföldi film is szerepelt a hét műsorában, így a rendezvényt Filmtavasz névre keresztelték el. A Kontroll, a Jött egy busz, a Boldog születésnapot, és az Apám beájulna című magyar filmek mellett a Goodbye Lenin! című német játékfilm, és az Igazából szerelem című amerikai film is megfért. A két külföldi alkotás nem azért került be a programba, mert nem jutott volna el más hazai alkotás Tatabányára, hanem azért, mert a műsorszervező úgy vélte, ezek a filmek is sikeresek, igényesek. Igaz, eredetileg a Magyar Vándor című magyar film is szerepelt az előadások sorában, de ezt a film forgalmazója nem bocsátotta a Bányász mozi rendelkezésére. A miértre nem kaptam választ. Ami viszont örömteli, hogy a legmagasabb nézői számot két magyar film nyerte el. 148-an voltak kíváncsiak Antal Nimród –a cannes-i filmfesztiválon is bemutatott- Kontroll című alkotására, míg Sass Tamás vígjátékára az Apám beájulna című filmre 137-en váltottak jegyet. A filmek arányait is tekintve elmondható, hogy a Bányász mozi dolgozói valóban a magyar filmekre helyezik a hangsúlyt, mert úgy vették észre, hogy a hazai alkotásokra van igény Magyarországon. Az art-mozi akcióik révén megszerzett közönségréteg valamint magyar szórakoztató mozihálózat egyre erősebb koncentrációja (multiplex filmszínházak térhódítása) egyaránt arra ösztökéli a szervezőket, hogy a jövőben még inkább szem előtt tartsák a filmművészet aktuális értékeit, illetve azok terjesztését, kiemelten kezelve a magyar alkotásokat. Pákai Ernő, szervező terveiben sok minden szerepel. Művészfilmeket szeretne vetítene havonta egyszer. Szerinte lenne igény rá Tatabányán. A sorozat neve már megszületett: Artvonal, a megvalósításhoz szükséges pénz pedig egyelőre várat magára. Hiszen önkormányzati költségvetésből gazdálkodó szervezet lévén ezeket a megmozdulásokat kizárólag pályázati támogatással tudják megvalósítani." (- részlet a szakdolgozatomból, ami 2004-ben készült)

 

Rápolti Brigitta      

 

TELJES DOLGOZAT (mellékletek, forrásmegjelölés elérhető): 

 

 

2004 - József Attila Megyei és Városi Könyvtár, Tatabánya 

 

HELYISMERETI ÁLLOMÁNY:

 

13.

A magyar filmek megjelenése a tatabányai mozikban napjainkban
/ készítette Rápolti Brigitta. - Szakdolgozat ; Nyugat-Magyarországi
Egyetem. Apáczai Csere János Főiskolai Kar (Győr). - Győr, 2004. - 59 p. :
ill. ; 30 cm
Bibliogr.: p. 57-58.

http://www.jamk.hu/old/helyism04.htm

 

 

 

 

8.  Jegyzetek

 

1. Szabó István filmrendező, Marx József: Szabó István (Filmek és sorsok), Vince  Kiadó Kft., Budapest, 2002.

 

2. Szabó István filmrendező, Radnóti Zsuzsa: Beszélgetések Szabó István filmrendezővel, Ferenczy Könyvkiadó, 1995.

 

3.Makk Károly filmrendező, t

április 21. 

 

4. Nemeskürty István, Nemeskürty István, Szántó Tibor: A magyar filmművészet képeskönyve, Helikon Kiadó, 1985.

 

5. Szabó István Volt egyszer egy filmgyár IV. A magyar filmgyártás válságos esztendői (1986-2000)

 

6. Mihalicz Csilla: A mozgókép joga, Filmvilág, XLVII. évf., 2. sz.(2004. február) - Budapest, Filmvilág Alapítvány

 

7. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

8. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

9. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

10. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

11. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

12. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

13. Dolgozók lapja, 1957. nov.2. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

14. Dolgozók lapja, 1958. márc. 26. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

15. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

 

 

16. Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975. p.p. 304. old.

 

17. Gyertyán Ervin: Mit ér a film, ha magyar? (A magyar filmtörténet kistükre), MTM Kommunikációs Kft., Mobil Kiadó Kft. é.n. p.p.11.old.

 

18. Dolgozók lapja, 1960.aug.26. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

19. Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975. p.p. 304. old.

 

20. Dolgozók lapja 1963. aug.31. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980. p.p.115.old.

 

21. Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975. p.p. 304. old.

 

22. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980. p.p.115. old.

 

23. Kormos Sándor: Közművelődési intézmények és szervezetek, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. p.p. 202.old.

 

24. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

25. Farkas István újságíró, Itthon, XV. évf., 11. sz. (2004. március 22.) –Tatabánya, TKTV Kft.

 

26. Farkas István újságíró, Itthon, XV. évf., 11. sz. (2004. március 22.) –Tatabánya, TKTV Kft.

 

27.

 

28. Pápai Ferenc. Filmklub vezető. Visszaemlékezések. Tatabánya, 2004. március

 

29. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

30. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

31. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

32. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

33. Grunwalsky Ferenc filmrendező, Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994., Osiris-Századvég, Budapest, 1994.

 

34. Szabó István filmrendező, Marx József: Szabó István (Filmek és sorsok), Vince Kiadó Kft., Budapest, 2002. p.p.202.old.

 

35.

 

36. Izeli Ferenc. Néző. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.

 

37. Vermesné Pernesz Marianna: Kulturális kommunikáció (Szöveggyűjtemény a művelődésszervező szakos hallgatók számára) Győr, 1999. p.p.100.old.

 

38. Tőrös Gábor. Tanuló. Személyes interjú. Tatabánya. 2004. március 23.

 

Felhasznált irodalom

 

1. Könyv, könyvek részei, tanulmány könyvben:

 

Csala Károly, Fazekas Eszter: A fény festője (Koltai Lajos operatőr) Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

 

Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

Gyertyán Ervin: Mit ér a film, ha magyar? (A magyar filmtörténet kistükre), MTM Kommunikációs Kft., Mobil Kiadó Kft. é.n.

 

Kormos Sándor: Közművelődési intézmények és szervezetek, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.

 

Marx József: Szabó István (Filmek és sorsok), Vince Kiadó Kft., Budapest, 2002.

 

Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975.

 

Nemes Károly: A magyar film útja, URÁNUSZ Kiadó, Budapest, 2000.

 

Nemeskürty István: Egy élet mozija (Beszélgetések Koltay Gáborral), Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990.

 

Nemeskürty István, Szántó Tibor: A magyar filmművészet képeskönyve, Helikon Kiadó, 1985.

 

Nowell-Smith, Geoffrey: Oxford Filmenciklopédia ( A világ filmtörténetének kézikönyve), Glória Kiadó, Budapest, 1966. 

 

Radnóti Zsuzsa: Beszélgetések Szabó István filmrendezővel, Ferenczy Könyvkiadó, 1995.

 

Vermesné Pernesz Marianna: Kulturális kommunikáció (Szöveggyűjtemény a művelődésszervező szakos hallgatók számára) Győr, 1999. 

 

Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994., Osiris-Századvég, Budapest, 1994.

 

 

2.  Folyóiratok, időszaki kiadványok:

 

Filmvilág, XLII. évf., 3. sz. (1999. március)- Budapest, Filmvilág Alapítvány

Filmvilág, XLII. évf., 12. sz. (1999. december)- Budapest, Filmvilág Alapítvány

Filmvilág, XLVII. évf., 2. sz.(2004. február) - Budapest, Filmvilág Alapítvány

Itthon, XV. évf., 11. sz. (2004. március 22.) –Tatabánya, TKTV Kft.

 

 

 

3. Személyes visszaemlékezések, interjúk:

 

Eördögh Szabolcs. Mozi üzemeltető. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.

 

Izeli Ferenc. Néző. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.

 

Kovács Zsuzsa. Közművelődési szakember. Visszaemlékezés. Tatabánya, 2003.

 

Makk Károly. Filmrendező. Televíziós interjú. Budapest, Magyar ATV, 2004.

április 21. 

 

Pákai Ernő. Közművelődési munkatárs. Visszaemlékezés. Tatabánya. 2004.

 

Pápai Ferenc. Filmklub vezető. Visszaemlékezések. Tatabánya, 2004. március

 

Tőrös Gábor. Tanuló. Személyes interjú. Tatabánya. 2004. március 23.

 

 

4. Fényképek:

 

Bogár Ildikó operatőr felvételei

 

A Tatabányai Múzeum gyűjteményéből

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.