Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.18

MÉDA: RÉGI (SZÉP) IDŐK MŰSORAI

 

meda-mozi-tv-musor-1987.jpg

 

Ráleltem egy 1987-es Dolgozók Lapjára, ami a mai 24 óra Komárom-Esztergom megyei napilap elődje. Anno még közölték azon televíziós csatornák és filmszínházak aktuális műsor-kínálatát, amelyek éltek és reméltek. Ma - szinte - semmi jót nem remélhetünk, hiszen nem csak a médiában folyik értékválság (Tisztelet a kivételnek!), hanem a mozikban is. Persze (elvétve) vannak olyan alkotások, amelyek a magas művészetet képviselik, de sajnos nem az a jellemző, hogy "rájuk özönlik a nép”. Ami azt illeti, sokkal békésebb, nyugodtabb és szellemileg táplálóbb alkotások születtek - 30 évvel ezelőtt. 30 év.......és erre még én is emlékszem. Nézzük, mit sugároztak - annak idején - a Budapesti Tv-ben, hiszen így hívták azt az étert, amely a miénk volt, amely hazai volt. Az Óvodások Filmműsorával kezdődött a nap. Akkor még nem volt lövöldözés és agresszió a mesékben, és egyik rajzfilm-figura sem akarta “fejbe vágni” a másikat. Nem arra tanították a gyerekeket, hogyan lehetetlenítsék el egymást, miképpen versenyezzenek, vagy ki hogyan váljon “menővé”.
A Vers mindenkinek című televíziós műsor sokáig ment, ha jól emlékszem. Kérdés, milyen lehetett a nézettsége, főleg akkor, amikor már begyűrűztek az amerikai (és később más nemzetiségű) soap-operák. Ami a legfontosabb és legszembetűnőbb - számomra, az a MAFILM-magazin. A MAFILM Magyarország egyik legnagyobb és legrégibb filmgyártó központja - áll a Wikipédiában. Az más kérdés, hogy ma már fele annyi filmet sem forgatnak, mint annak idején, vegyük például a ‘60-as, ‘70-es éveket. 2006-ban nekem is szerencsém volt a MAFILM Róna utcai telephelyén tevékenykedni. Műsorvágó voltam. Noha addigra nagyon felhígult a szakma, s már nem csak a “nagy filmesek” alkottak ott, mégis volt (van) valamilyen varázsa, tekintélye - a mai napig. Láthatjuk azt is, hogy több komolyzenei műsort és koncertet, gálaműsort is közvetítettek a televízióban, 1987-ben. Fontos volt számukra a képzőművészeti alkotások megismertetése; a "Száz híres festmény" című magazin ezt jelzi. Ha végignézzük a kínálatot, az derül ki, jobban éltek a Nézőkért, mintsem Önmagukért. Nem a profitszerzés, vagy a magamutogatás és a szenzáció hajkurászása volt fontos, hanem egészen más. A töltekezés. A színvonalas és értékes időtöltés, művelődés. Igen, sokan sérelmezik, hogy ma nem lehet művelődni, nem lehet feltöltődni a televíziós műsorok által (sem). Valóban, én is igazolom. Olyan irányba visznek el, amelyek nem helyesek, amelyek nem az egységet szolgálják, sem a rendet, ellenkezőleg: a káoszt és a népbutítást. Mégis élnek és virágoznak ezek a “produkciók”, amelyeknek mára pejoratív értelmük lett. Aztán itt vannak a show-k, amelyektől “feláll a szőr az Ember hátán”, mert ezek a “sók”, vagy éppen: mézes-mázos, szirupos, csöpögős valamik: nem építők. Csupán a harsányságra mennek; arra, hogy zajos legyen a képernyő, és olyan Emberek próbálják besózni (nem beédesíteni) a napjainkat, akiknek “nagyon nem áll jól” ez a műfaj. Később rájönnek, az EMBERI HANG mindig értékesebb, maradandóbb, mint a “felpaprikázás”..........
Az, hogy anno mennyi klasszikus és finom filmszínház működött, nem kérdés. Ma inkább csak a multiplexek mennek és/vagy azok a mozik, amelyek átálltak a “népámítás” oldalára. Amerikai “giccsfilmeket” vetítenek, 3D-ben (mert a kettő nem elég), popcorn-nal (bár lehet, hogy a mai világban már az is snassz), digitális technikával, hiper-szuper kényelmes fotelokkal (ágyakkal), hogy filmnézés közben mást is csinálhasson az Ember.......de, pszt! Ha megnézzük, jól láthatjuk, hogy 1987-ben, Komárom-Esztergom megye szinte valamennyi nagyobb településén működött mozi. Nem is akárhogyan! Az én Nagymamám az oroszlányi Ady-moziban dolgozott, 20 évig. Szüleimmel ott töltöttük a napjainkat; sok mindent láttam. S persze később is, hiszen az egész Életem (a) mozizásról szól. Telt ház volt minden este. Az Emberek teljesen természetesnek tartották, hogy (a) moziba jártak kikapcsolódni, ismerkedni, TALÁLKOZNI, művelődni, tanulni, asszimilálódni. KÖZÖSSÉGI helyként funkcionált. Élet volt ezeken a színtereken. Külön foglalkoztak a gyermekekkel, akiknek matinét rendeztek. Oroszlányon kamaraterem is volt (az emeleten), ahol szintén a kisebbeknek tartottak vetítéseket. (Később filmklub lett, ahová Pestről hoztak művészfilmeket......) Ma hol van ilyen? Ha lenne, kik mennének el? Amikor a befogadás már teljesen máshogyan zajlik. Instant.
Tatabánya, Tata, Oroszlány, Környe, Ács, Komárom, Esztergom, Kisbér, Lábatlan, Tát, Nyergesújfalu.......mindenhol élt mozi. Volt, amelyben több vásznon is: kertmozik, minimozik is működtek. Volt választás. Alternatíva. Ma marad az Internet. És a magányosság. Ha az Ember “intellektuel”, ha valóban az értére kíváncsi, jön a társtalanság. Hiszen nagyon kevesen tartanak ki az eredeti, klasszikus, ősi mintánál; beálltak a sorba, és nem csak “szemetet” esznek, gyártanak is. Mérgezők ezek a mondvacsinált “nem műveknek” nevezhető “valamik”. Ezért érdemes kivonulni, szelektálni, figyelni, elmélyülni. Mert így talán megtalálhatjuk azokat a MOZIKAT, FILMEKET, amelyek a LELKÜNKHÖZ szólnak. Belülre. HOZZÁNK. Így (lenne) szép. Jó és nemes. Hiszen az Ember az Emberhez szól - mindig. Kellene, hogy szóljon. Ne önös érdek vezéreljen, ne magunknak gyártsunk filmeket, hanem (egy) a szép és igaz érának, annak ami körülvesz, és bennünk is virágzik.
Lesz-e még hangos a mozi? Születnek-e értékes alkotások? Amelyek elgondolkodtatnak, feltárnak, elindítanak........... keressük a választ, keressük a lehetőséget.
 
MÉDA (Rápolti Brigi)
2017. 08. 18.
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.