Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.02.24

MÉDA: TATABÁNYAI MOZIK SORSA - DIPLOMAMUNKA

 

méda - rápolti brigi, televíziós műsorkészítő diplomamunkájából....... (részletek) 

 

„Szabadság, Jószerencsét, Petőfi” - A tatabányai mozik kezdeti évei.......

 

„A felszabadulás előtt Tatabányán négy filmszínház működött: Népház, Edison (Felsőgallán), Apollo (Alsógallán) és egy Bánhidán. A felszabadulás után új mozikat létesítettek; a nézők valamint az előadások száma is ugrásszerűen megnövekedett. I. kategóriás filmszínház lett a Népház és a Szabadság (volt Edison).” 16. A Szabadság mozi 1958-ban élte fénykorát Tatabányán. A település első mozija, amely 1918-ban Felsőgallán, a Szent János utca elején nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Edisonról, a kinetoszkóp (mozgókép) feltalálójáról kapta a nevét. (A háború alatt Honvédként ismert mozi 1948 óta viseli a Szabadság nevet.) Az egykori filmszínházat a tatai Abramovics Gyula szabómester építette fel saját költségén. Fontos volt számára egy olyan hely létrehozása, ahol nemcsak a településrész lakói szórakozhattak, művelődhettek.  Eichardt Gyuláné Mariska néni, aki ma is a mozi szomszédságában él, a némafilmekre is emlékszik. 1930-tól a hangosfilm kezdett tért hódítani, ami teljesen kiszorította a némafilmet. „Ezt  a magas színvonalú művészetet a hangosfilm megszakította, hogy helyette újból a technikai csodát – most már a megszólaló mozgóképeket – állítsa a figyelem középpontjába. S ez az élmény valóban háttérbe szorította hosszú évekre - talán évtizedekre – a film művészi ambícióit. A magas színvonalú némafilmet hosszú időre egy alacsony színvonalú hangosfilm váltotta le, és tett folytathatatlanná.”17. Az 1930-as években azonban nagyszerű alkotások születtek. Ilyen volt a közkedvelt, második magyar beszélőfilm a Hyppolit, a lakáj, amit a felsőgallai filmszínházban is levetíttek. Egy 1936-ban napvilágot látott moziplakát pedig azt sugallja, kellemes miliőt, igazi kikapcsolódást ígértek az egykori alkotások. Így hirdették Gózon Gyula, Berky Lili, Balogh Klári főszereplésével készült A királyné huszárja című filmet: „ A legbájosabb magyar film a boldog békebeli világból!” A műsorban filmhíradók is szerepeltek, egy héten kétszer - vasárnap és szerdán - több előadást is tartottak.  1936-tól Kardos József (Abramovics Gyula veje) irányította a moziüzemet, 1938-tól a háború kitöréséig Mártonfi János bérelte a filmszínházat. 1948-ban államosították és Szabadság mozi néven a Megyei Moziüzemi Vállalat egyik üzemeként működött tovább. A szakmai felügyeletet a megye népművelődési osztálya látta el. Az épület többszöri korszerűsítése után az 1960-as években már 487 férőhellyel rendelkezett. 1958-ban szélesvásznúvá alakították át. A munkálatokról a Dolgozók lapja is beszámolt. Az 1960. augusztus 6-án megjelenő cikk címe: Korszerűsítik a tatabányai Szabadság filmszínházat. „A Komárom megyei Moziüzemi Vállalat építési tervei között szerepel a tatabányai Szabadság filmszínház korszerűsítése. A bemutató filmszínház felújítását már megkezdték, s a tatabányai Épületkarbantartó Ktsz. hamarosan be is fejezi a korszerűsített fűtő és szellőzőberendezés megépítését. A közeljövőben sor kerül a nézőtér belső csinosítására is. A falakat akusztikailag megfelelő, új burkolóanyaggal borítják be. Az átépítésre mintegy 400 000 forintot költ a megyei moziüzemi vállalat.” 18.

 

„1970-ben modern gépekkel szerelték fel a géptermet. I. kategóriás két Dresden 2-es típusú (35 mm-es) géppel ellátott filmszínház.„19  A Szabadság mozi története Biberál Lászlóné, a filmszínház egykori pénztárosa, később üzemvezetője emlékezetében él igazán. 1952 és 1987 között dolgozott a moziban, ami nem csupán munkahelye, második otthona volt. Tőle tudjuk, hogy az előadások kora délután kezdődtek, de a sikerfilmeket délelőtt is műsorra tűzték; olyan nagy volt az érdeklődés. A legtöbb látogatót az Egri csillagok, az Egy magyar nábob, és a Kárpáthy Zoltán című filmek vonzották. Ez is igazolja azt a tényt, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben mennyire népszerűek voltak - elsősorban a hazai alkotások, ezen belül is - a történelmi témájú filmek a magyar nézők körében. A közönség összetétele vegyes volt, magasabb beosztásúak, de leginkább földalatti munkások vettek részt a vetítéseken. Az előadások kezdetét a VI-os, VII-es telepi bányászok munkaidejéhez igazították. Megemlítésre méltó, hogy az 1956-os forradalom idején csak 1 hétig tartott szünetet a mozi, ezután a Városi Rendőrkapitányság elrendelte a vetítések folytatását, ezzel is lekötve a sztrájkoló munkások szabadidejét.

 

Hasonló elven működött a Bolha néven is emlegetett Jószerencsét Filmszínház, ami Kertvárosban, a Szegfű utcában állt. Eme „gúnynévvel” azért illették, mert a vetítéseket "rovarok is megtisztelték jelenlétükkel". Mondhatni, nem számított igazán "romantikus" helynek a Bolha.  Az 1959-től működő, 73 férőhelyes, fapados, 16 mm-es filmeket vetítő mozit - a Jószerencsét elnevezés is sejteti - leginkább bányászok látogatták. Egy héten ötször tartottak előadást, egyetlen mozigéppel. Így a filmvetítés alatt többször is meg kellett állni, hogy a következő kópiát befűzzék, és folytatódhasson az előadás. A kényelmetlenség, a korszerűtlenség, és a bányászok számának csökkenése is hozzájárult ahhoz, hogy a mozit bezárták. Tény, hogy az 1980-as évek elején több új filmet, s ezek között is hazai alkotásokat mutattak be, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy a mozik életben maradhassanak. Ebben az időben a Turul filmszínház átvette a bemutató mozi szerepét, az Edison csak a lefutott kópiákat kapta meg. Ez nem kedvezett népszerűségének. Az 1970-as évek elején létesült Bányász mozi és a Népház „elhódította” a nagyérdeműt. De nem csak problémák fogalmazódtak meg abban az időben. A Dolgozók lapja 1963. augusztus 31-i számában ezeket a sorokat olvashatjuk. „A filmszakma gondjai megyénkben.....…Tatabányán jelenleg az állandóan üzemelő mozikban 840 ülőhely van. S ha ehhez a nyári idényben működő Petőfi Kertmozi férőhelyeinek számát is hozzászámítjuk, még akkor sem éri el a lakosság szükségleteinek megfelelő normát. Ennek oka, hogy a Petőfi filmszínház (Népház) átalakítási munkálatai már két éve folynak (…) a több mint 10 ezer lakosú Újvárosnak nincs megfelelő mozija. (…) A mozik műszaki és technikai ellátottsága is sok kívánnivalót hagy maga után, nem elég a propaganda sem, s a filmforgalmazás sem mindig a legmegfelelőbb.(…) Ezeket a propagandákat kell minél előbb megoldani, s az adott lehetőségeket kell minél jobban kihasználni ahhoz, hogy a közönség visszataláljon újra a filmszínházakba.”20. Egy másik forrás szerint: „A város mozijainak befogadóképessége 3065 néző. 1970-ben 3567 előadáson 541 ezer néző vett részt.” 21. Újváros első mozija a Jókai Filmszínház volt, ami a Turul mozi felépítésével 1965-ben szűnt meg. Az épület eredetileg a KOMEP üzemi étkezdéje volt, és az új építőipari vállalat új munkásszállójának kialakítása után hoztak létre keskenyfilmes filmszínházat az épületben. A Kossuth Lajos utcában működő III. kategóriás, utánjátszó Táncsics Filmszínházban is végeztek átalakítást ebben az időben. 1963-ban – az akkor 18 éves moziban – faburkolatot kaptak a falak és az ülőgarnitúrát is kicserélték. 1969-ben tovább korszerűsítették. Mindezek ellenére ez a mozi is bezárta kapuit. Biberál Lászlóné, a felsőgallai Szabadság mozi akkori vezetője még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy megmentse a filmszínházat, azt javasolta, hogy régi filmek mozijaként működhessenek tovább. 1987. március 15-én a Szabadság mozi végleg bezárta kapuit. Mára semmi sem maradt az épületből. Csupán egy leomlott fal és a szemetes terület. Csak ezek sejtetik, hogy ott létezett valami. Egy filmszínház, egy nagyszerű hely, ahol az emberek nevettek és könnyeztek, ahol álmok és kapcsolatok születtek - egymással és a filmmel. A mai tatabányai Jászai Mari Színház, Népház színháztermében sem működik már a Petőfi Filmszínház. Az I. kategóriás 35 mm-es mozi a Népház működése óta üzemelt, 1948-ban került a moziüzemi vállalat kezelésébe. Befogadóképessége 700 fő, gépeinek száma 2. 13-an dolgoztak akkor az intézményben, és ugyanennyi előadást tartottak egy héten. Később az intézmény (ami tulajdonképpen népházként működött) színházzá nőtte ki magát, ekkor kapta a Jászai Mari Színház, Népház nevet. A színházművészet került előtérbe, filmvetítéseket már nem tartottak az épület falai között. Egészen 1989-ig, egy filmklub alakulásáig. Tíz évig működött sikerrel, majd ismét a raktárba került a mozigép. Néhány éves szünet után, 2003-ban, újra találkoztak az egykori és új filmbarátok a tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban.              

 

 

Találkozás a filmmel

 

2003. őszén a tatabányai Jászai Mari Színház, Népház kamaratermének falára felkerült egy vászon, üzembe helyeztek egy régi vetítőgépet, és székeket állítottak fel a helyiségben. Egykori klubtagok, filmbarátok biztatására a szervezők újra életre hívták azt a filmklubot, ami a rendszerváltástól 1999-ig működött. A klubtagok megismerkedhettek a filmtörténet egyes korszakaival, alkotásaival, közönségtalálkozókon vettek részt. A filmek szerelmesei heti két-három alkalommal találkoztak az intézményben, ahol soros vetítéseket rendeztek. Abban az időben az épület 500 férőhelyes színháztermében pergett a film, nem egyszer telt ház előtt. A 10 év során megannyi filmet értő és szerető ember nevelődött ki. A filmklub bemutatását elsősorban ezért tartom fontosnak. Az általános vetítések mellett sorozatokat is rendeztek, így például Szabó István alkotásaiból. Abból az alkalomból tették ezt, hogy az Oscar-díjas rendezőt Tatabánya díszpolgárává avatták. A filmklub így fejezte ki elismerését Szabó István iránt, aki Tatabányán született, és gyermekeskedett. Olyan nagyszerű alkotásait tűzték műsorra, mint az Apa (1966), Szerelmesfilm (1970), a Mephisto (1981), Redl ezredes (1984), Édes Emma, drága Böbe (1992). Más kiváló hazai alkotók filmjeit is műsorra tűzték. Kovács Zsuzsa, az intézmény munkatársa így emlékszik vissza a filmklub vetítéseire. „ A régi magyar filmeket itt láttam először. Akkora sikerrel mentek, hogy Pestről is eljöttek. A Filmintézettől kaptuk a filmeket. Csodálatos volt, amikor Kabos Gyula pár méterre játszott, de volt Hitchcock-sorozat is, ami szintén nagy sikerrel ment.” Az újraéledt filmklub 2003. november 21-étől működik ismét, Pápai Ferenc vezetésével. A filmkedvelők hetente egyszer, péntek esténként találkoznak az egykor sokat megélt épületben, ahol egy-egy a kortárs filmművészetet reprezentáló igényes alkotásokat tekinthetnek meg. A filmklub nem hasonlítható össze egy mai soktermes mozival. Kuriózuma az, hogy a vetítések előtt - Pápai Ferenc előadásában - a nézők megismerkedhetnek a film születésének történetével, a rendező életútjával, az alkotás egy-egy lényeges momentumával, azaz bevezetik őket a film világába. A vetítés után pedig nem szélednek szét a nézők, eszmét cserélnek, gondolatokat közölnek, és kérdéseket is feltehetnek a vezetőnek, egymásnak. A filmklub egy régi, hagyományos filmszínház élményét nyújtja, ahol nincs pattogatott kukorica és szénsavas üdítő. Itt a filmmel való találkozás a legfontosabb. Meglepő, de egyben örömteli, hogy a XXI. században találkozhatunk olyan lelkes és tenni akaró emberekkel, akik félretéve minden statisztikai adatot és előítéletet rácáfolnak arra: a magyar embereknek igenis szükségük van az igényes alkotásokra és a magyar filmre. Ami példaértékű és követendő, hogy a filmklub munkatársai igyekeznek felvenni a kapcsolatot a tatabányai oktatási intézményekkel is. Keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel a fiatalokat is el tudják csalni a filmvetítésekre. Leendő művelődésszervezőként fontosnak tartom azt, hogy a fiatal generáció is tekintsen meg olyan alkotásokat, amelyek eszmeileg és művészileg egyaránt értéket jelent. Úgy vélem, hogy a filmek iránti igényességet már kisiskolás korban ki kell alakítani a gyermekben. Csak így válhat filmet értő és szerető felnőtté. Ennek érdekében szervezett mozilátogatást kezdeményeznék, filmvetítési sorozatot rendeznék egy közművelődési intézményben. Elsősorban a magyar filmekre helyezném a hangsúlyt; remek alkotások születtek az ifjúsági filmek kategóriájában. Emellett szem előtt tartanám a kötelező olvasmányokat is, megfilmesített változatukat – korosztályonként- feltétlenül műsorra tűzném. A tatabányai filmklub kuriózum Komárom-Esztergom megyében. Egyre népszerűbb a városi emberek körében, ami talán annak is köszönhető, hogy sokan emlékeznek még a filmklub mozgalomra, amelynek Tatabányán is hagyománya volt. A megyében 1970-től bontakozott ki, attól kezdve, hogy a klubok vállalati kezelésbe kerültek. Az 1960-as években is működtek klubok a megyében, a TIT és a művelődési házak szervezésével, a moziüzemi vállalat közreműködésével. 1963-ban például megállapodást kötött a TIT, a József Attila Művelődési Ház és a Komárom megyei Moziüzemi Vállalat filmklub működtetésére. A filmklubok száma ismét növekedett, profiljuk is gazdagodott. Az MSZMP Oktatási Igazgatóságán - Tatabányán - például az ideológiai-politikai továbbképzés résztvevői számára indítottak filmklubot.  1971-ben Tatabányán, Tatán és Esztergomban művészfilm-sorozatot indítottak el. „A sorozatban Wajda életművét, az olasz neorealizmus kiemelkedő alkotásait, az angol „free-cinema”- az ötvenes években kibontakozó „szabad-film” irányzat- műveit tekintették meg a filmbarátok. A tématervet is a vállalat szakemberei állították össze, és gondoskodtak a megfelelő reklám- és propaganda anyagról - tartalmilag jó, de nyomdatechnikailag sajnos szegényes ismertető kiadványokat is megjelentettek.„22  „Az, hogy a 60-as években a mozik és a látogatók száma igen magas volt azzal is magyarázható, hogy a munkahelyek, egyes társadalmi szervezetek direkt akciókat szerveztek a munkások, a falun élők megnyerésére. A megyei moziüzemi vállalatok bevezették a közönségszervezést, szélesedett a munkásszállásokon történő filmvetítések köre, a vállalatok néhány helyen munkás filmklubot működtettek. Megszervezték a „Munkás Filmnapok” és a „Filmnapok Falun” elnevezésű akciókat, ahol a munkások, parasztok életével, gondjaival, eredményeikkel foglalkozó- sok esetben sablonos- filmek bemutatását viták, az alkotókkal folytatott beszélgetések követték.”23 Tatabányát azért is érdemes kiemelni, mert a városban néhány filmklub specializálódott. „ A tatabányai Táncsics moziban működő filmklub például a Dolgozók Önálló Általános Iskolájának tananyagához kapcsolódó filmeket tűz műsorára. Az MSZMP Oktatási Igazgatóságán indított filmklub részben a bentlakásos tanfolyamok hallgatóinak ideológiai, politikai tanulmányaihoz ad hatásos filmanyagot - másrészt a program áttekintést ad a magyar filmművészet történetéről. A tatabányai Turul moziban több éven át a KISZ városi bizottságával közösen szerveztek filmklubot - s a programban az ifjúságot közvetlenül érintő - érdeklődő kérdéseket vizsgáló filmek kaptak helyet.”24 A Turul Ifjúsági Filmklubjában – amely nagy sikerrel működött - abban az időben mutatták be Vajda életművét, valamint az olasz filmművészet jeles alkotásait. Hasonlóképp a Kertvárosi Bányász Művelődési Házban található Bányász moziban is, amely ma is együttműködik az oktatási intézményekkel, gyermekekkel, fiatalokkal. De nem csak ezért érdemes megemlíteni.         

 

 

 

A filmbarát Bányász mozi

 

1973-ban, Tatabánya peremvidéki kerületében, Kertvárosban, az újjáépített művelődési otthonban kezdte meg működését a Bányász Filmszínház, az akkoriban még virágzó Megyei Moziüzemi Vállalat égisze alatt. Az úgynevezett „utánjátszó mozik” kategóriájában jelentős forgalmazási és bevételi eredményeket könyvelhetett el a 198 fős vetítőhelyiség. Ennek értékét csak növelte az a hátrányos földrajzi tény, hogy a városközponttól kieső területen működött a filmszínház. Érdekesség, hogy a mai mozi terme egykor több funkciót is betöltött. Néhány évig táncteremként is szolgált, ahol a cél érdekében mozgatható székeket helyeztek el a helyiségben. Furcsa képet mutathatott a terem a filmvetítés után, amikor a székek nem sorrendben, hanem „egymás hegyén-hátán” álltak. Az 1970-es évek végén a mozi annyira népszerű lett, hogy a táncparkett átadta a helyet a vetítőteremnek. A Bányász mozi műsorában zömében magyar filmek szerepeltek, melyeknek nagy volt a látogatottsága. Nem titok, hogy a hazai, úgynevezett preferált alkotások itt sem mindig kiválóságuk miatt vonzották a vászon elé a közönséget. Az emberek szinte kötelező jelleggel tekintették meg a szocializmus időszakában készült magyar filmeket. Egy héten négy előadás volt (a mai heti egy előadással szemben), a belépő 5, vagy 10 forintba került. A mozigépet és más szükséges eszközt a moziüzemi vállalattól kapta az intézmény. A gépek megannyi nemzedéket kiszolgáltak már. Harminc év után, ma is ezekkel vetítenek, dolgoznak a mozisok. A '80-as évek végén változás történt az intézmény életében. Az általános visszaesés, a végnapjait élő Moziüzemi Vállalat arra kényszeríttette a Kertvárosi Bányász Művelődési Otthont, hogy ők vegyék át a filmszínház üzemeltetését. Azóta ezt a feladatot is ellátják. Bár előadás számai jelentősen megfogyatkoztak az évek során, mégis örömteli, hogy a mozi üzemeltetését nem kellett és most sem kell szüneteltetni. A Bányász mozit azért szeretném kiemelni dolgozatomban, mert noha a filmszínház fenntartásának és folyamatos üzemeltetésének biztosításául a széles közönségnek tetsző kommersz filmeket helyezik előtérbe, a művészfilm barátainak táborát is igyekeznek becsalogatni a vetítőterembe. Ennek jegyében évek óta rendszeresen szerveznek art-mozi rendezvényeket, premier előtti bemutatókat és filmklub-sorozatot. A művészfilmes rendezvények közül kiemelten fontosnak tarják, s ennek megfelelően kezelik a filmhét programokat. Korábbi ilyen jellegű megmozdulásaik (a Magyar Filmhét, Tatabányai Filmtavasz, Kései Filmszemle Tatabányán) sikere és kedvező visszhangja után ma már közel tízéves hagyományra tekint vissza a Magyar Filmhét.

 

 

Fórum a magyar filmeknek

 

A Kertvárosi Bányász Művelődési Otthon "Magyar Filmhét" elnevezésű rendezvényét azért szeretném megemlíteni a dolgozatomban, mert egyedülállónak számít Tatabányán. De nem csak a városban, hanem egész Komárom-Esztergom megyében. Nincs még egy olyan esemény, vagy alkalom, ahol kizárólag hazai alkotásokat tekinthet meg a közönség, ahol fórumot biztosítanak a magyar filmeknek. A rendezvény ötlete tíz évvel ezelőtt Pákai Ernő fejéből pattant ki, aki 1989 óta dolgozik az intézményben. Az egykor gondnokként, majd mozigépészként tevékenykedő fiatalember, ma az intézmény első számú munkatársa. Az, hogy nagy számban jelennek meg hazai alkotások a Bányász moziban, elsősorban neki köszönhető. (Zárójelben szeretném megemlíteni, hogy Pákai Ernő édesanyja az egykori tatabányai Jószerencsét nevű filmszínházban dolgozott, jegykezelőként. A filmek iránti szeretetet, elkötelezettséget bizonyára édesanyjától örökölte.) Pákai Ernő 1995-ben rendezte meg először a Magyar Filmhetet a Bányász moziban, mint elmondta azért, mert abban az időben egyre kevesebb magyar film került a filmszínházakba, így fontosnak tartotta azok életben tartását, népszerűsítését. Hogy az emberek ne felejtsék el, még él a magyar filmgyártás. Az egyedülálló rendezvény valóban kuriózumnak számított, és számít a mai napig. Az, hogy milyen filmek jelennek meg a Bányász moziban megannyi dolog befolyásolja. Elsősorban a pénz. Állami támogatásra gondolok, ami elengedhetetlen a magyar alkotások létrehozásához, a forgalmazáshoz, a hazai filmszínházak működtetéséhez. A kertvárosi Magyar Filmhét érdekében Pákai Ernő minden évben pályázatot nyújt be a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz. Így lehetséges az, hogy a Magyar Filmhét alatt minden előadást ingyenesen látogathatnak a mozi szerelmesei. Ez azt hiszem, nagyon nagy szó akkor, amikor a legolcsóbb mozijegy ötszáz-ezer forintba kerül. A legutóbbi Magyar Filmhetet 2003. november 24-től 29-ig  tartották meg az intézményben. A hét műsorkínálata a következő volt: Telitalálat, Tesó, Rinaldo, A Szt. Lőrincz folyó lazacai, Libiomfi, Kelj fel komám, ne aludjál. A legnépszerűbbnek a Libiomfi című vígjáték bizonyult, összesen 41-en nézték meg. A második helyen Jancsó Miklós – a „Kapa-Pepe filmeknek is nevezett- trilógiájának harmadik alkotása a Kelj fel komám, ne aludjál című vígjáték szerepel, 39 fővel. A harmadik a Tesó (37 néző) a negyedik a Szt. Lőrincz folyó lazacai (34 néző), az ötödik a Rinaldo című romantikus kalandfilm (30 néző). A Telitalálat című magyar filmre kivételesen itt nem mondható el, hogy a nevében van a végzet, hiszen ez a produkció nem volt "telitalálat" a nézők körében. Az utolsó helyen áll a sorban, 29 fővel. A Magyar Filmhét 2003-as őszi rendezvényén összesen 210-en látogattak el a kertvárosi intézménybe. Ebben az évben tavasszal is megrendezték a „fórumot”, hiszen a szervezők arra törekednek, hogy ne csak egy alkalommal jelenjenek meg plakátok, szórólapok az utcákon, intézményekben a Magyar Filmhétről. A filmhét során a következő alkotások népszerűsítették a kertvárosi eseményt: a Hukkle és az Egérút című játékfilm, Az utolsó blues című romantikus film, valamint A kanyaron túl, az Ébrenjárók, és a Szerelemtől sújtva című magyar film. Az öt magyar filmre összesen 133-an váltottak jegyet, így átlagban 26 néző vett részt egy-egy vetítésen. Ez a szám elenyésző, de ha figyelembe vesszük a másik tatabányai filmszínház látogatottsági adatait, akkor ez a tendencia átlagosnak mondható. A Magyar Filmhét öt magyar alkotása közül: a Szerelemtől sújtva című filmre voltak a legtöbben kíváncsiak, összesen 33-an. Azt követte az Ébrenjárók 26 nézővel, majd a Hukkle 25 fővel. Egyaránt 22-en nézték meg Az utolsó blues és az Egérút című alkotást, és mindössze 15 ember ült be A kanyaron túl című filmre. Érdekesség, hogy idén, 2004. tavaszán már két külföldi film is szerepelt a hét műsorában, így a rendezvényt Filmtavasz névre keresztelték el. A Kontroll, a Jött egy busz, a Boldog születésnapot, és az Apám beájulna című magyar filmek mellett a Goodbye Lenin! című német játékfilm, és az Igazából szerelem című amerikai film is megfért. A két külföldi alkotás nem azért került be a programba, mert nem jutott volna el más hazai alkotás Tatabányára, hanem azért, mert a műsorszervező úgy vélte, ezek a filmek is sikeresek, igényesek. Igaz, eredetileg a Magyar Vándor című magyar film is szerepelt az előadások sorában, de ezt a film forgalmazója nem bocsátotta a Bányász mozi rendelkezésére. A miértre nem kaptam választ. Ami viszont örömteli, hogy a legmagasabb nézői számot két magyar film nyerte el. 148-an voltak kíváncsiak Antal Nimród –a cannes-i filmfesztiválon is bemutatott- Kontroll című alkotására, míg Sass Tamás vígjátékára az Apám beájulna című filmre 137-en váltottak jegyet. A filmek arányait is tekintve elmondható, hogy a Bányász mozi dolgozói valóban a magyar filmekre helyezik a hangsúlyt, mert úgy vették észre, hogy a hazai alkotásokra van igény Magyarországon. Az art-mozi akcióik révén megszerzett közönségréteg valamint magyar szórakoztató mozihálózat egyre erősebb koncentrációja (multiplex filmszínházak térhódítása) egyaránt arra ösztökéli a szervezőket, hogy a jövőben még inkább szem előtt tartsák a filmművészet aktuális értékeit, illetve azok terjesztését, kiemelten kezelve a magyar alkotásokat. Pákai Ernő, szervező terveiben sok minden szerepel. Művészfilmeket szeretne vetítene havonta egyszer. Szerinte lenne igény rá Tatabányán. A sorozat neve már megszületett: Artvonal, a megvalósításhoz szükséges pénz pedig egyelőre várat magára. Hiszen önkormányzati költségvetésből gazdálkodó szervezet lévén ezeket a megmozdulásokat kizárólag pályázati támogatással tudják megvalósítani." (- részlet a szakdolgozatomból, ami 2004-ben készült....)

 

 

Sok a film, kevés a néző

 

Az 1960-as években csökkenni kezdett a mozilátogatók száma Tatabányán. Ez a visszaesés jóval nagyobb mértékű volt az országos átlagnál. Míg ebben a megyében 9,2; országosan 3,4 százalékos volt a csökkenés mértéke, 1961-ben. Mi lehetett az oka annak, hogy egy olyan megyében, ahol minden településen korszerű filmszínházak létesültek, és pezsgő filmélet folyt, mégis egyfajta visszaesés következett be? Az 1960-as évek elején rendezett országos tanácskozáson a következő okok fogalmazódtak meg. „Probléma van a mozik műsorellátásával - a megjelenő filmek gyengébb színvonala, a műfaji változatosság hiánya okoz gondot - emellett a tv elterjedése képezi a visszaesés alapvető, de nem egyedüli okát”. (29. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980. 

 

Komárom megyében valóban nagy szerepe volt a televíziónak, fél év alatt 8 ezerről csaknem 12 ezerre nőtt a készülékek száma. Érdekesség azonban, hogy ez a megye az egy lakosra jutó mozizók száma szerint előkelő helyen állt. 1961-ben 15,6 volt az a szám, ám ez 8 évvel később 8,6-ra csökkent. De még ekkor is a második volt a rangsorban, csak Hajdú-Bihar előzte meg 9,2-es eredményével. Nem csak ezzel az adattal tűnt ki az akkori Komárom megye a többi közül. Az 1960-as években az egy főre jutó jövedelem meghaladta az országos átlagot. Az életszínvonal emelkedése következtében megváltoztak az emberek kulturális szokásai, az életmódjuk, ezzel együtt a szabadidő eltöltése is, ami már nem elsősorban a mozilátogatást jelentette. A magyar filmek iránt is lecsökkent az érdeklődés. Olyan nemzetközi rangot szerzett alkotások buktak meg a közönség előtt, mint például a Szegénylegények, Húsz óra, Falak, Fényes Szelek, Sodrásban. „1964-ben bemutatott 22 film közül például 14 nem érte el az egymilliós nézőszámot 1977-ig, csak a Hattyúdal eredménye tekinthető kiemelkedőbbnek a 2 millió 620 ezer nézővel.” (…) Az 1969-ben készült 22 magyar film átlagos nézőszáma- 1976. december 31-ig számítva- országosan 975 ezer volt csupán. 1965-ben viszont, amikor több vígjáték és kalandfilm, klasszikus adaptációja készült (A tizedes meg a többiek-2 millió 767 ezer néző; A Tenkes kapitánya – 2 millió 177 ezer néző; A kőszívű ember fiai- 4 millió 164 ezer néző) a filmforgalmazás adatai is kiemelkedőbbek, átlagosan 1,5 millió néző tekintette meg a az 1965-ben készült magyar filmeket- ismét csak 1977-ig számítva- az országos statisztikai adatok szerint.” (30: Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.)  Ezekből az adatokból is látszik, hogy- ugyanúgy, ahogyan ma - abban az időben is a könnyed, szórakoztató filmeket keresték az emberek. A művészfilmek „nehézkes” világa csak egy-egy társadalmi réteget vonzott.

 

Ez a jelenség igaz Komárom megye közönségére is, ott is jelentősen visszaesett a magyar filmek látogatottságának száma: a statisztikai adatok szerint. 

 

 

…táblázat1

A magyar filmek iránti érdeklődés csökkenése Komárom megyében:

Év     A magyar filmek  A magyar filmek    Az összlátogatók   Látogatói

           előadásszáma    látogatóinak száma      %-ában              kihasználtság     

1960          5931               797 633                     24,6                    74,00

1961          5061              608 983                     20,4                    66,30

1962          6191               611 527                      23,6                      55,00

1963          5971               633 607                     23,6                    55,80

1964          6592               631 927                     25,2                    53,80

1965          6619               666 753                     26,1                    53,80

1966          6202               577 771                     22,2                    48,50

1967          5797               551 722                     24,4                    47,30

Forrás: Gombkötő Gábor, Dr. Madrász Anna:  A Komárom megyei Moziüzemi Vállalat története 1953-1978, 1980.

 

 

 

feny-az-igazi.jpg

 

 

 

Ezekből az adatokból is jól látszik, hogy 1960-tól 1967-ig, viszonylag rövid idő alatt, rohamosan csökkent azon látogatók száma, akik kíváncsiak voltak a hazai alkotásokra. Hét év alatt 245 ezer 911 nézőt veszített el a magyar film. A mélypont után 1973-ban látogatási rekordot sikerült elérni. Míg 1970-ben 404 ezer 200 fő volt kíváncsi a hazai alkotásokra, addig három évvel később ez a szám 23 ezer 800-zal nőtt, azaz 1973-ban már 428 ezren váltottak jegyet magyar filmre. Ehhez az eredményhez sok minden hozzájárult. A vállalat közönség - művésztalálkozókat illetve ankétokat rendezett, kiadványokat jelentett meg.  Ami viszont ezeknél is hatásosabb volt: több olyan film jelent meg, ami elnyerte a nézők tetszését, így például a János vitéz, a Csínom Palkó, a Lila ákác. Dolgozók lapja, 1969. augusztus: „Találkozás a közönséggel: A tatai Tó filmszínházában információs vetítésen bemutatták Szabó István Szerelmesfilm című alkotását. A vetítésen jelen volt Szabó István rendező és Lőrincz József operatőr is, akik a film bemutatója után elbeszélgettek a nézőkkel, meghallgatták az elhangzott véleményeket, észrevételeket.” (31: Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980. 

 

Hasonló eseményről adtak hírt 1970. március 6-án, a Vendégeink voltak című cikkel: „Szerda délután Dobozy Imre és Várkonyi Zoltán filmjét, a Szemtől szemben című új alkotást vetítették le a tatabányai Turul moziban. A bemutatón, mely megelőzte  az országos ősbemutatót is - közönség előtt első ízben jelent meg az alkotása vetítővásznon – ott volt többek között a film- az eredetileg színpadi mű- írója Dobozy Imre Kossuth-díjas, az Írószövetség főtitkára, a rendező, Várkonyi Zoltán, kétszeres Kossuth-díjas kíváló művész, Nemeskürty István filmtörténész-esztéta, a Szemtől –szemben című filmet készítő IV. Játékfilm Stúdió vezetője és az operatőr, Illés György.” (32: Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.) 

A közönségtalálkozók mindig fontos szerepet töltöttek be a tatabányai mozik életében: felpezsdítették, megtartották. Ez ma már csak emlék.

 

 

 

moziban3.jpg

 

 

 

Együtt vagy külön? Műsor, közönség, alkotók

 

Nem is gondolnánk, hogy e három tényező mennyire kiegészíti egymást, hogy egyik sem élhet a másik nélkül. Ha nincs alkotó, nincs műsor, s ha nincs műsor, közönség sincs. A műsorban szereplő filmeket megannyiszor az alkotók teszik naggyá. Ki ne nézett volna meg csak azért egy filmet, mert kedvenc színésze, színésznője, vagy rendezője szerepelt a plakátokon, a médiában. Amikor elérkezett a vetítés, akkor pedig lázasan figyelték, hogyan alakítja szerepét a kiválasztott. A közönség - mozivászon segítségével - így találkozhat az alkotókkal. Ám ennek van egy sokkal izgalmasabb változata is, amikor nem csak egy sík felületen, hanem teljes életnagyságban, 3 dimenzióban is szemügyre vehetjük a filmeseket. Ilyen alkalmak például a közönségtalálkozók, amelyek különleges hangulatuk, miliőjük mellett, népszerűsíthetik a hazai alkotásokat, s még több nézőt csalogathatnak el a filmszínházakba. Közönségtalálkozókat, amelyek egykor népszerűek voltak, már nem szerveznek Tatabányán. Mi az oka? Elsősorban az anyagi háttér, nincs rá pénz. 

Pákai Ernő, a Bányász mozi munkatársa több alkalommal is szervezett hasonló találkozót. Az 1990-es évek elején premier előtti bemutatóra invitálta a Retúr című film alkotóit és egyik szereplőjét Bárdy Györgyöt. A találkozó sikeres volt, a közönség pozitívan értékelte a kezdeményezést. Ám a rendezvény, nem hogy nyereséges, veszteséges lett. Ez történt a Presszó című film vetítésén is, amelyen Sass Tamás, a film rendezője, s néhány szereplő is részt vett. A jegyek árából befolyt összeg csak az alkotók útiköltségére volt elég. Szomorú tény, hogy a filmforgalmazók, filmkészítők nem támogattak egy olyan nagyszerű kezdeményezést, amellyel színesíthették volna a kis közösség életét.

A Népházban is szerveztek közönségtalálkozókat, hiszen a szervezők elengedhetetlennek tartották a művész és ezen belül is a magyar filmek propagálását, megismertetését a közönséggel. Tatabányán járt például Udvaros Dorottya, később Koltai Róbert és Görög László: a Sose halunk meg, majd a Szamba című film országos bemutatója után, néhány nappal. A rendezvény teltházat könyvelhetett el. Az 1993-ban mutatták be Grunwalsky Ferenc: Utrius című filmjét, amit sikerült még a moziforgalmazás előtt megszereznie a filmklubnak. A bemutató kapcsán a rendezőt is meghívták a kamaraprogramra, amelyen körülbelül ötvenen vettek részt. Sikeres volt a találkozó. Ez a rendező személyének, a filmnek és témájának is köszönhető. „Csupán meg kell tanulni másfélképpen fölvenni a történeteket. Másféleképpen használni a kamerát, és alkalmasint másféle színészekkel dolgozni.” (33: Grunwalsky Ferenc filmrendező, Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994., Osiris-Századvég, Budapest, 1994.) 

 

 

 

moziban4szemesfilm.jpg

 

 

 

A művésztalálkozók nem csak a filmet és közönségét hozták közelebb egymáshoz, hanem a mozikat is. A sikerek ellenére, az 1990-es évek közepe óta, nem tartanak művésztalálkozókat Tatabányán. Egyrészt azért, mert a mozik nem tudják kigazdálkodni a költségét. Másrészt pedig nincs megfelelő környezet egy színvonalasabb összejövetel megtartásához. A Jászai Mari Színház, Népház filmklubja ma már nem a több mint 500 főt befogadó színház-, hanem egy kamarateremben működik, amely kevésbé korszerű. Ennek ellenére Pápai Ferencnek, a filmklub vezetőjének vannak tervei. Fiatal alkotókat, filmrendezőket, színészeket szeretne meghívni Tatabányára. Szabó István Oscar- és Kossuth-díjas rendezőnk, Tatabánya díszpolgára pedig már ígértet is tett arra, hogy eljön a filmklubba. Szívesen teszi, hiszen sok emlék fűzi Tatabányához és a Népház környékéhez. Itt töltötte gyermekkorátAzt hiszem nagyon szép gyermekkorom volt. Az biztos, hogy az első öt év gyönyörű volt. Tatabányán éltünk. Nagyapám volt a környék első orvosa. Ő hozta létre az egészségügyet Komárom megyének abban a részében. A tatabányai kórház megalapítója, a tatabányai népfürdő megalapítója. Szabó Ignácnak hívták különben. Aztán apám is orvos lett, ő is ugyanabban a kórházban dolgozott.  Én ott töltöttem a gyerekkoromat, a Népház melletti házunkban (Ligetsor utca 2.), egy hatalmas kertben, amire a mai napig is nagyon jól emlékszem, s néha-néha le is járok. (…) Én nagyon szerettem ezt a gyerekkort, sok jó emlékem van erről az időszakról.” (34: Szabó István filmrendező, Marx József: Szabó István (Filmek és sorsok), Vince Kiadó Kft., Budapest, 2002. p.p.202.old.) 

 

Szabó István legutóbb, 2004. május elsején, Magyarország Európai Uniós csatlakozása alkalmából járt Tatabányán. A Jászai Mari Színház, Népház Európa Kapujában című gálaestjén mondott köszöntőt. Ekkor sem felejtette el megemlíteni gyermekkorát, a tatabányai életet, és a Ligetsor utcát, ahol újra végigsétált aznap, a rendezvény előtt. Leendő művelődésszervezőként fontosnak tartom a közönségtalálkozókat. Nem csak azért, mert olyan nagyszerű emberekkel találkozhat, beszélgethet a közönség, mint Szabó István, hanem azért, mert ezzel segíthetném a magyar filmek megjelenését, nem csak Tatabányán.

 

 

 

meda-in-hungary.jpg

 

 

 

A magyar filmek megjelenése a tatabányai mozikban napjainkban 

„Nem emlékezni szeretnénk…”- a filmklubban

 

A Jászai Mari Színház, Népház zenetermét minden héten kis vetítőteremmé varázsolják át az ott dolgozók. Délután helyükre teszik a székeket, befűzik a kópiát a vetítőgépbe, elhúzzák a sötétítőfüggönyt. Így várják a filmbarátokat. Akik ebben a teremben foglalnak helyet, Tatabánya egyetlen filmklubjába érkeznek. A vetítéssorozatban a kortárs filmművészetet reprezentáló igényes filmek kerülnek bemutatásra. A filmklub újjászületését például a többszörös Oscar-, Golden Globe-, Arany Pálma-, Cézár-, BAFTA-díjas Zongorista című francia-német-lengyel-angol-holland filmdrámával ünnepelték meg, 2003. november 21-én. Sokan váltottak jegyet egy héttel később is: Woody Allen közel két órás vígjátékára, a Holly Woody történetek című amerikai filmre, amelyben egy világtalan (vak) rendezőt alakít. Emir Kusturica filmjében a Macska-jaj-ban megismert zenének az eredetét kutatja a Umca-umca macska zaj című olasz-német dokumentumfilm, amit december 12-én tűztek műsorra. Emellett olyan nagysikerű, díjnyertes alkotások kaptak helyet itt, mint az Órák című többszörös Oscar-, BAFTA-, Golden Globe-díjas amerikai romantikus dráma, vagy a szintén több elismeréssel jutalmazott Schmidt története című amerikai dráma. Ezek a filmek az elmúlt évek alkotásai. Nem véletlenül kerülnek viszonylag frissek bemutatásra. A megújult filmklub ezt tűzte ki célul. Pápai Ferenc vezető ezt mondta: „Nem emlékezni szeretnénk. Új alkotásokkal akarjuk megismertetni a közönséget mielőtt a televíziók bemutatnák azokat.”

Ez részben valóra is vált, jó példa erre a Csavard be, mint Beckham című film, amit 2004. április 23-án mutattak be, egy héttel korábban, mint az HBO televíziós csatorna. Hogy kizárólag kortárs filmek szerepelnek a műsorban, azért is alakult így, mert csak ilyen módon lehet pályázni a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz. Noha a filmklub közel egyéves működése alatt támogatás nélkül is megállta a helyét, a későbbi tervekben mégis pályázati pénz megszerzése szerepel. A téli sorozatban ismét a legfrissebb, art-mozi filmekkel várták a klub tagjait. Az Apokalipszis most, a Véres vasárnap, a Vándormadarak, vagy a Goodbye Lenin! az elmúlt időszak sikeres produkciói. A filmek egyike sem hazai. Sem az őszi, sem a téli vetítések alkalmával nem mutattak be magyar alkotást a filmklubban. Nem volt rá megfelelő igény. A szervezők felmérést készítettek a közönséggel, amelyben azt kérdezték, hogy milyen filmeket látnának szívesen a filmklubban. Adott produkciókból választhattak a megkérdezettek, de a magyar alkotások iránt nem érdeklődtek különösen. Amit mégis megjelöltek, nem régi, hanem mai alkotás volt. Például Makk Károly az Egy hét Pesten és Budán című filmjére voltak kíváncsiak, amit közkívánatra 2004. április 9-én levetítettek a Népházban. 

 

…táblázat 2

A Jászai Mari Színház, Népház filmklubjának 2004-es műsora

Egy magyar film szerepel a vetítések között

 

TÉLI SOROZAT

február 27.           Apokalipszis most                             F. F. Coppola                                     Best Hollywood

 

március 5.            Véres vasárnap                                   P. Greengrass                                    Budapest Film

 

március 12.          Vándormadarak                                 J. Perrin                                              SPI

 

március 19.          Goodbye Lenin!                                  W. Becker                                           Budapest Film

 

március 26.          Az ember, aki ott se volt                   J. Coen                                                Budapest Film

 

 

TAVASZI SOROZAT

 

április 2.               Himalája                                              E. Vali                                                  Budapest Film

 

április 9.               Egy hét Pesten és Budán                  Makk Károly                                      Budapest Film

 

április 16.             Beszélj hozzá!                                    P. Almadovar                                       Budapest Film

 

április 23.             Csavard be, mint Beckham              G. Chadha                                           Budapest Film

 

április 30.             Vorosilov mesterlövésze                   S. Govoruchin                                    Budapest Film

 

 

Az újjászületett filmklubnak tehát nem az az elsődleges célja, mint annak idején, hogy a magyar filmtörténet nagy alkotásait ismertesse és szerettesse meg a tatabányaiakkal. Természetesen nem tévesztik szem elől ezeket a tényezőket sem. Új, igényes alkotások szerepelnek a későbbi műsortervben. Mindenesetre, annak a nézőnek, aki nemzetünk értékeivel szeretne találkozni, tovább kell keresgélnie.  

 

 

moziban5.jpg

 

 

 

Kevés a magyar film az autósmoziban

 

Tatabánya sok kuriózumot rejt a mozizás szempontjából. Nem csak a megyében egyedülálló Magyar Filmhetéről, az egykori Moziüzemi Vállalat legkorszerűbb filmszínházáról a Turul moziról, vagy a reneszánszát élő filmklubról híres. A városban egy olyan mozi is működik, amelyből már csak néhány található Magyarországon. A T-boy autós- és kertmozi 14 éve, 1990. június 25-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A kezdeti időszak nem volt könnyű, kevés látogatót vonzott az újszerű motorizált filmszínház. 1994-re azonban jó nézőszámot értek el, nem egy esetben telt házas vetítést tartottak. (A T-boy autósmoziban körülbelül 100 autó fér el.) Egy-két évvel később, amikor megjelentek a multiplexek Magyarországon, visszaesett a forgalom. 2000-től pedig újra jobb időszakot él a mozi, de már nem ugyanazt, mint a '90-es évek elején. Az autósmozizás a tengerentúlról indult, 1938-ban nyílt meg az első filmszínház, Miamiban. A találmány ekkor már három éve népszerű volt New Jersey-ben, ám az autósmozik számára csak 1963-ban jött el a Kánaán. Magyarországon a 80-as évek közepén terjedtek el a motorizált filmszínházak, az elsőt Szentendrén, 1984-ben nyitották meg, óriási sikerrel. Ezután gomba módra szaporodtak a vállalkozások, egészen a kilencvenes évek elejéig.

 

Aztán jött a videókorszak, felépültek a multiplexek, és drága lett a benzin. Budapesten már nincs autósmozi, és városkörnyékieket is egyre kevesebbet találni. Egy televíziós forgatás alkalmával találkoztam először a  tatabányai autósmozi üzemeltetőjével, Eördögh Szabolccsal. Az interjú során többek között arra voltam kíváncsi, hogy vajon meddig lesznek még életképesek ezek a fajta mozik hazánkban, és Tatabányán? Ő így válaszolt. „ A magyar közönség megszerette az autósmozikat. A mélypontkor mi is azt hittük, hogy be kell zárni. De ha egy vállalkozást az ember szívvel-lélekkel csinál, akkor nem kell bezárni. Úgy tudom Székesfehérváron nem is olyan régen zárták be az autósmozi, Veszprémben hol kinyit, hol bezár, Győrben és Budapest környékén is jól ment. Én úgy gondolom, hogy nem szabad bezárni, működtetni kell!” (35: Eördögh Szabolcs. Moziüzemeltető. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.) 

 

A mozit családi vállalkozásként üzemeltetik Eördöghék. Szinte minden napjukat munkával töltik. 14 éve nem voltak nyaralni. Ebben a szezonban kell megtermelniük mindazt, amit a téli hónapokban, amikor zárva van a mozi, nem tudják. Ez a motorizált filmszínházak másik hátránya.

 

Ám előnyökkel is büszkélkedhet. Egy tarjáni néző például ezt említette meg a forgatás alkalmával. „Jobb és kényelmesebb, mint egy fapados mozi. Én választom meg az a pozíciót, ahogyan végignézhetem az előadást. Az sem baj, ha nem teljesen úja a filmek, legalább itt mindig megnézhetem, ha lemaradok róla.” (36: Izeli Ferenc. Néző. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.) A T-boy autós- és kertmoziba egy-két hónap késéssel érkeznek meg a filmek. Ők a legutolsók, akik megkapják a kópiát. Például csak május végén vetítik a Magyar Vándor vagy az Apám beájulna című produkciót, amit már mindkét tatabányai filmszínház levetített. A májusi programban két magyar film szerepel. Ennek az az oka, hogy a hazai alkotásokra sokkal kevesebb nézőt lehet elcsalni. Az autósmozi azonban így is anyagi gondokkal küszködik, nem engedheti meg magának, hogy csak néhány autó álljon a vászon előtt. Így leginkább a tömegkultúrát képviselő, amerikai produkciókat tűzik műsorukra. De ez nem jelenti azt, hogy nem találkozhatunk igényes alkotásokkal a T-boyban. Itt tehát még kevesebb magyar film jelenik meg, mint a tatabányai filmklubban. Vajon mi a helyzet Tatabánya két, vetítőteremmel rendelkező filmszínházában: a Turul valamint a Bányász moziban?  

 

 

moziban8.jpg

 

 

 

A hazai alkotások megjelenése a Turul és a Bányász moziban

 

A tatabányai Turul moziban, 2003-ban összesen 116 műsorszámot vetítettek le, ezek között mindössze hét magyar film szerepelt. A lehetőségekhez képest minden korosztály igényeit próbálták kielégíteni, hiszen a történelmi filmtől (Bánk bán) az animációs alkotáson át (Ének a csodaszarvasról) a legfiatalabb korosztálynak szóló (Hugó, a víziló) produkció is jelen volt a filmszínházban.  A nézőszám ennek ellenére elenyészőnek mondható, az évi 29 ezer 649 nézőből 2067-en voltak kíváncsiak hazai alkotásra. A legnépszerűbbnek a Katona József drámájából született Bánk bán című film bizonyult 1881 fős közönséggel. Ezt a nézőszámot az iskolai "különelőadásokkal" érte el a mozi. Kedvezménnyel, elsősorban tanítási időben a középiskolás korúak vettek részt a vetítéseken. Köszönhető ez annak, hogy a mozi munkatársai felhívással fordultak a tatabányai iskolákhoz. Ezzel a Turul mozi munkatársai kezdeményezéssel hasonló célt szerettek volna elérni, mint az 1970-es években oly népszerű, hagyományokkal rendelkező „szervezett mozilátogatással” Tatabányán és Komárom megye más településein. Hiszen az egykori Komárom megyei Moziüzemi Vállalat volt az első a megyék között, amely részletes filmjegyzéket állított össze az alsó-és középfokú iskolák számára. Igaz, ez nem járt sikerrel, de a vállalat újabb próbálkozásba kezdett. Irodalmi, természetrajzi és mesefilm sorozatot állított össze kisfilmekből általános iskolások részére. Az iskolák igazgatói, nevelői örömmel fogadták a kezdeményezést, a tanulók pedig szinte teljes létszámmal jelentkeztek a "különelőadások" megtekintésére.

 

A legfőbb cél akkor és most is: a filmhez értő közönség nevelése. Azért Káel Csaba, elsőfilmes rendező Bánk bánjára esett a választás a Turul mozi részéről, mert az alkotás, (amellett, hogy a dráma a középiskolásoknak kötelező olvasmány) nézhető film. Két órás időtartama ellenére is képes fenntartani a figyelmet, és még a történetet sem ismeretlen. Köszönhető ez a változatos színhelyeknek, a szép jelmezeknek, a dramaturgiának, Zsigmond Vilmos operatőr látványos munkájának és az énekesszínészeknek. Mindent tartalmaz, amit egy jó közönségfilmnek tartalmaznia kell. Egy olyan film került ezzel a filmtörténetbe, amely izgalmas, igényes, lélektanilag is rendre felépített, komoly ”nézői” film. A Bánk bán című filmet Tatabányán, csupán a Turul mozi tűzte műsorára, 2003-ban. A kertvárosi Bányász moziban ezt a filmet nem vetítették le a közönség előtt. Így aki kíváncsi volt erre az alkotásra az Tatabányán egyedül Turul moziban válthatott jegyet rá. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly ez volt a legnépszerűbb film a városi filmszínházban. Azonban az Ének a csodaszarvasról című animációs filmre mindössze heten váltottak jegyet a tatabányai Turul moziban, 2003-ban.

 

…táblázat 3

Magyar filmek megjelenése a tatabányai Turul moziban, 2003-ban

                     

                                        Előadások száma                    Nézőszám            

Ének a csodaszarvasról               1                                  7 fő                     

A hetedik testvér                         1                                23 fő           

Hugó, a víziló                                1                                31 fő           

Sobri                                              3                                30 fő           

Hukkle                                          3                                66 fő           

Bánk bán                                     11                            1881 fő            

Libiomfi                                        3                               29  fő

 

 7 műsorszám                  23 előadás                     2067 néző           

                                                                                      

 Összes:

 116 műsorszám             70 előadás                    29649 néző            

Forrás: NKÖM, Informatikai Főosztály statisztikai adatai

 

 

Az Ének a csodaszarvasról című animációs filmet egy évvel korábban, 2002-ben vetítették le a kevésbé népszerű kertvárosi Bányász moziban, ahol meglepő módon a második helyen áll a látogatottsági lista alapján. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Informatikai Osztálya számára benyújtott statisztikai jelentés szerint a Bányász moziban, abban az évben, azaz 2002-ben összesen 67 műsorszám került bemutatásra. Ezek között csupán hat magyar film szerepelt. (Ebből is látszik, hogy a magyar filmek megjelenése hasonló arányt mutat, mint a másik vetítőteremmel rendelkező Turul mozi.) Legnépszerűbb a Valami Amerika volt, a filmet 150-en tekintették meg. Az Ének a csodaszarvasról című alkotásra 30 fővel kevesebben, 120-an váltottak jegyet, pedig hasonlóan, mint a Turul moziban, Kertvárosban is csak egy alkalommal tűzték műsorra. A magas nézői számot ingyenes vetítéssel érte el az intézmény. A Magyar Népművészet hete elnevezésű rendezvénysorozat keretében ezt a filmet találták a legvonzóbbnak, stílszerűnek. A gond csak az volt, hogy általános iskolásokat invitáltak a moziba. Jankovics Marcell animációs filmje pedig nem igazán a gyerekeknek szól, így nem csoda, hogy több osztály is elhagyta a vetítőtermet. Ugyanezzel a problémával találkoztam az oroszlányi moziban is, ahol csupán tíz percet tudtak végigülni a 8 -12 éves nebulók.

 

 

moziban7.jpg

 

 

Művelődésszervezőként fontosnak tartom, hogy tájékozott legyek a filmek kapcsán. A legjobb, legkézenfekvőbb módszer az lenne, ha a vetítés előtt a szervezők megtekintenék a választott alkotást, s csak azután ajánlanák a fiataloknak - korosztályonként megfelelően. Felelősséggel tartozunk a gyermekekért. Ahogyan azt is megnézzük, milyen ételt teszünk eléjük az asztalra, úgy arra is vigyázni, figyelni kell(ene), milyen film elé ültetjük le őket.

 

Érdekes, hogy az "apróbb" nemzedéknek szóló, 2003-ban megjelent produkció, a "Na végre, itt a nyár!" című film hozta a legkevesebb látogatót a kertvárosi Bányász moziban. Talán az Ének a csodaszarvasról című animációs film helyett, erre a produkcióra kellett volna iskolás bérleteket kiosztani a gyerekek körében. Tény, hogy ezt az alkotást mindössze kilencen nézték meg Kertvárosban. Ez azzal is magyarázható, hogy a vetítéssel szinte egyidőben egy-egy televíziós csatorna is műsorra tűzte a produkciót. Itt szeretném megemlítene, hogy a kertvárosi Bányász moziba – az országos bemutatók után- körülbelül egy-két hónappal később érkeznek meg a kópiák, azaz mielőtt műsoros kazettán vagy DVD – lemezen megjelennének a piacon, az érdeklődők itt utoljára még megnézhetik az alkotásokat. Kétségtelen tény, hogy a televízió a legnagyobb „ellenfele” a mozinak. 

Televíziós készülék ma már szinte minden háztartásban megtalálható. Központi szerepet kap az életünkben (az enyémben nem). A televízió hatékonyan tölti be az összes tömegkommunikációs funkciót, azonban a szórakoztató funkció egyre uralkodóbb pozícióra tesz szert. Ezzel igen nagy konkurenciát jelent a mozik számára, és magyarázza azt is, hogy az emberek szabadidő-felhasználásában miért lett listavezető a tévénézés. „ A filmnek rövid háromnegyedes pályafutása során most másodszor akadt veszélyes vetélytársa. Először a rádió fenyegette, de a rádió hatását sikerült a hangosfilm feltalálásával közömbösítenie. Most a televízió sokkal veszélyesebb vetélytársnak bizonyult. Az már bizonyos, hogy a film mint tömegkommunikációs eszköz elvesztette a csatát. A filmhíradók, amelyek valamikor olyan érdekesek voltak, hogy sokszor csak azért mentünk moziba, hogy a legújabb híradót lássuk, ma már szinte senkit sem érdekelnek. A filmnek egyetlen esélye van a megmaradásra: ha valóban a művészet rangjára emelkedik.” (37 Vermesné Pernesz Marianna: Kulturális kommunikáció (Szöveggyűjtemény a művelődésszervező szakos hallgatók számára) Győr, 1999. p.p.100.old. ) 

 

A mozizás és ezzel együtt a filmipar is jelentősen háttérbe szorult a televíziózás mellett, de azt is meg kell jegyeznem, hogy most már a mozi és a televízió szinte „szimbiózisban” él egymás mellett. Filmek nélkül ma már aligha képzelhető el TV-műsor. Akkor is, ha egy, a moziban már rég bemutatott filmet játszanak valamelyik csatornán, mégis az vonzza az embereket a TV elé. Mozifilmeket pedig nem készítenének, ha nem lennének filmszínházak, amelyek ezeket bemutatják. Viszont moziba járni sem lenne akkora élvezet a televízió megjelenése nélkül, mint most. Ahhoz, hogy fenn tudjanak maradni, a mozik jelentős technikai újításokat vezettek be, s a filmnyelv is tovább fejlődött, sőt ez a folyamat még most is tart. A filmeket pedig elsősorban azért kell reklámozni, hogy elcsalják a nézőket a televízió elől a mozikba. A televízió „nagy előnye” azaz, hogy az ember akkor és azt néz, amit akar, ebben az esetben hátránnyá válik. Bár azt érezzük, hogy miénk a választás, mégis azt fogjuk nézni, amit mutatnak nekünk. A mozi esetében a szabad választás nem csak látszat. A legtöbb moziba járó alaposan megfontolja, mit néz meg. Ebben segítik őket az egyre több formában megjelenő szakfolyóiratok, filmkritikák, tévés moziajánlók, a moziműsorban található leírások, s nem utolsó sorban: a barátok és az ismerősök véleménye. Ez egyfajta szabadságot ad az embereknek. A moziban bemutatott filmek abban is különböznek a televízióban bemutatottaktól, hogy nagyobb presztízzsel bírnak. Nincs megszakítás, reklámok tömkelege, az ember akkor és ott, csakis arra az egy történetre koncentrál. Igaz, hogy a moziban az ember nem viselkedhet úgy, ahogyan szeretne, éppen ezért segíti az egyént a társadalmi beilleszkedésben is. Moziba menni és kimozdulni otthonról mégiscsak program. Olyan szabadidős tevékenység ez, amelyet emberek között "végzünk", nem otthon, magányosan.

 

 

jegyek.jpg

 

 

 

A kertvárosi Bányász moziban (a filmes rendezvényeket kivéve) hetente egyszer, vasárnap találkozhatnak egymással és új filmekkel: a nézők. A magyar filmek megjelenési aránya ugyanúgy, mint a Turul moziban itt is alacsony, hiszen évente csupán 8-14 hazai alkotást mutatnak be az intézményben. A 2001-ben megjelent magyar filmek közül hét (Feri az édes élet, I love Budapest, Sacra Corona, Anarchisták, Utolsó vacsora az arabs szürkénél, Vakvagányok, Werkmeister harmónikák) jutott el Kertvárosba. A legnézettebb a Sacra Corona volt, a filmet 260-an látták. A Werkmeister harmóniák végzett az utolsó helyen 10 nézővel. A címeket olvasva láthatjuk, hogy ezek nem a populárisabb, kommerszebb filmek közé tartoznak. Nem is annyira népszerűek, inkább propagáltak. Ma, amikor egy fővárosi, „gazdagabb” filmszínház is csak a sikerfilmek jegybevételeiből tud megélni, a Bányász mozi még nagyobb hátrányban van akkor, amikor olyan (2001-ben megjelenő) közkedvelt filmek, mint például az Üvegtigris, a Pizzás, vagy a Hamvadó cigarettavég című alkotás, csak egy évvel később, 2002-ben jutottak el hozzájuk. Ennek az az oka, hogy az esetek nagy részében nem azokat a kópiákat kapják meg a forgalmazóktól, amelyeket szeretnék. Amit pedig nehezen is, de végül sikerül megszerezni, azt a budapesti bemutatók után egy, két hónappal később juttatják el a vidéki moziknak. 2003-ban: 72 produkció közül csupán tizennégy hazai alkotás várta a Bányász mozi nézőit. A statisztikát csak rontja az a tény, hogy a filmek 50% - nem friss, 2003-ban megjelenő kópia. Ám a Szerelemtől sújtva; a Kelj fel komám, ne aludjál; Rinaldo, Tesó, Telitalálat, Libiomfi és a Szent Lőrinc folyó lazacai voltak azok az alkotások, amelyeket megjelenésük évében, 2003-ban sikerült levetíteni a tatabányai közönségnek. Ezek közül néhányat az intézmény külön rendezvényén, a Magyar Filmhét keretében tűzték műsorra. Az említett magyar filmekre összesen 243-an váltottak mozijegyet. Ha az összes éves forgalmi adatot nézzük, láthatjuk, hogy a 3795 nézőből mindösszesen 583-an voltak kíváncsiak hazai alkotásra.

 

 

…táblázat 4

A Bányász mozi éves forgalmi adatai 2003-ban:

Műsorszám   Előadásszám   Pénztári jegybevétel   Látogató

                                                                                  (bruttó bevétel)

 

Összes éves forgalom:          72                      72            606.550 Ft                 3.795

Összesből: magyar filmek:   14                     14               38.300 Ft                    583

Forrás: NKÖM Statisztika, 2003.

 

 

A Bányász moziban sokkal kevesebben fordultak meg 2003-ban, mint a Turulban, bár a magyar filmek nézettségét tekintve Kertvárosban jobb az arány. Míg a Turulban a 10%-ot sem éri el, a másik moziban ez a szám körülbelül 15%. Ez bizonyára a Magyar Filmhét elnevezésű rendezvénynek köszönhető. A magyar filmek nézettségének aránya mindkét moziban elenyésző. Ám mégis voltak olyan kiemelkedő produkciók (például: Kontroll, Tesó, Boldog születésnapot), amelyek nagyobb nézőszámot prezentáltak. Ezek pedig magyar alkotások, méghozzá a mai rendezőnemzedék filmjei, amelyek egyre népszerűbbek. A fiatalok körében is. 

 

 

 

moziban2.jpg

 

 

 

Rápolti Brigi (MÉDA), 2004

- részlet -   

 

 

 

mozi-fenye.jpg

 

 

 

TELJES TANULMÁNY (mellékletekkel, forrásmegjelöléssel): 

2004 - József Attila Megyei és Városi Könyvtár, Tatabánya 

 

HELYISMERETI ÁLLOMÁNY:

 

13.

A magyar filmek megjelenése a tatabányai mozikban napjainkban
/ készítette Rápolti Brigitta. - Szakdolgozat ; Nyugat-Magyarországi
Egyetem. Apáczai Csere János Főiskolai Kar (Győr). - Győr, 2004. - 59 p. :
ill. ; 30 cm
Bibliogr.: p. 57-58.

http://www.jamk.hu/old/helyism04.htm

 

 

Rápolti Brigi (MÉDA) - szerkesztő-riporter, Tatabánya 

 

Fotók, riportfilmek operatőre: Bogár Ildikó 

Tatabánya - Bányász Mozi 

 

Jegyzetek - forrás: 

 

1. Szabó István filmrendező, Marx József: Szabó István (Filmek és sorsok), Vince  Kiadó Kft., Budapest, 2002.

 

2. Szabó István filmrendező, Radnóti Zsuzsa: Beszélgetések Szabó István filmrendezővel, Ferenczy Könyvkiadó, 1995.

 

3.Makk Károly filmrendező, televíziós interjú Budapest, Magyar ATV, 2004. 

 

4. Nemeskürty István, Nemeskürty István, Szántó Tibor: A magyar filmművészet képeskönyve, Helikon Kiadó, 1985.

 

5. Szabó István Volt egyszer egy filmgyár IV. A magyar filmgyártás válságos esztendői (1986-2000)

 

6. Mihalicz Csilla: A mozgókép joga, Filmvilág, XLVII. évf., 2. sz.(2004. február) - Budapest, Filmvilág Alapítvány

 

7. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

8. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

9. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

10. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

11. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

12. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

13. Dolgozók lapja, 1957. nov.2. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

14. Dolgozók lapja, 1958. márc. 26. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

15. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

16Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975. p.p. 304. old.

 

17. Gyertyán Ervin: Mit ér a film, ha magyar? (A magyar filmtörténet kistükre), MTM Kommunikációs Kft., Mobil Kiadó Kft. é.n. p.p.11.old.

 

18. Dolgozók lapja, 1960.aug.26. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

19. Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975. p.p. 304. old.

 

20. Dolgozók lapja 1963. aug.31. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980. p.p.115.old.

 

21. Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975. p.p. 304. old.

 

22. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980. p.p.115. old.

 

23. Kormos Sándor: Közművelődési intézmények és szervezetek, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. p.p. 202.old.

 

24. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

25. Farkas István újságíró, Itthon, XV. évf., 11. sz. (2004. március 22.) –Tatabánya, TKTV Kft.

 

26. Farkas István újságíró, Itthon, XV. évf., 11. sz. (2004. március 22.) –Tatabánya, TKTV Kft.

 

27. Pápai Ferenc. Filmklub vezető. Visszaemlékezések. Tatabánya, 2004. március 

 

28. Pápai Ferenc. Filmklub vezető. Visszaemlékezések. Tatabánya, 2004. március

 

29. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

30. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

31. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

32. Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

33. Grunwalsky Ferenc filmrendező, Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994., Osiris-Századvég, Budapest, 1994.

 

34. Szabó István filmrendező, Marx József: Szabó István (Filmek és sorsok), Vince Kiadó Kft., Budapest, 2002. p.p.202.old.

 

35. Eördögh Szabolcs. Mozi üzemeltető. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.

 

36. Izeli Ferenc. Néző. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.

 

37. Vermesné Pernesz Marianna: Kulturális kommunikáció (Szöveggyűjtemény a művelődésszervező szakos hallgatók számára) Győr, 1999. p.p.100.old.

 

 

Felhasznált irodalom

 

1. Könyv, könyvek részei, tanulmány könyvben:

 

Csala Károly, Fazekas Eszter: A fény festője (Koltai Lajos operatőr) Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

 

Gombkötő Gábor, Dr. Madarász Anna: A Komárom megyei Moziüzeni Vállalat története 1953-1978 (Huszonöt év krónikája), Komárom megyei MV Rotaműhelye, 1980.

 

Gyertyán Ervin: Mit ér a film, ha magyar? (A magyar filmtörténet kistükre), MTM Kommunikációs Kft., Mobil Kiadó Kft. é.n.

 

Kormos Sándor: Közművelődési intézmények és szervezetek, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.

 

Marx József: Szabó István (Filmek és sorsok), Vince Kiadó Kft., Budapest, 2002.

 

Mészáros Antal, Tapolcai Ernőné: Tatabányai kislexikon, Tatabánya Város Tanácsa, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975.

 

Nemes Károly: A magyar film útja, URÁNUSZ Kiadó, Budapest, 2000.

 

Nemeskürty István: Egy élet mozija (Beszélgetések Koltay Gáborral), Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990.

 

Nemeskürty István, Szántó Tibor: A magyar filmművészet képeskönyve, Helikon Kiadó, 1985.

 

Nowell-Smith, Geoffrey: Oxford Filmenciklopédia ( A világ filmtörténetének kézikönyve), Glória Kiadó, Budapest, 1966. 

 

Radnóti Zsuzsa: Beszélgetések Szabó István filmrendezővel, Ferenczy Könyvkiadó, 1995.

 

Vermesné Pernesz Marianna: Kulturális kommunikáció (Szöveggyűjtemény a művelődésszervező szakos hallgatók számára) Győr, 1999. 

 

Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994., Osiris-Századvég, Budapest, 1994.

 

 

2.  Folyóiratok, időszaki kiadványok:

 

Filmvilág, XLII. évf., 3. sz. (1999. március)- Budapest, Filmvilág Alapítvány

Filmvilág, XLII. évf., 12. sz. (1999. december)- Budapest, Filmvilág Alapítvány

Filmvilág, XLVII. évf., 2. sz.(2004. február) - Budapest, Filmvilág Alapítvány

Itthon, XV. évf., 11. sz. (2004. március 22.) –Tatabánya, TKTV Kft.

 

 

 

3. Személyes visszaemlékezések, interjúk:

 

Eördögh Szabolcs. Mozi üzemeltető. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.

 

Izeli Ferenc. Néző. Személyes interjú. Tatabánya, 2002. augusztus 16.

 

Kovács Zsuzsa. Közművelődési szakember. Visszaemlékezés. Tatabánya, 2003.

 

Makk Károly. Filmrendező. Televíziós interjú. Budapest, Magyar ATV, 2004.

április 21. 

 

Pákai Ernő. Közművelődési munkatárs. Visszaemlékezés. Tatabánya. 2004.

 

Pápai Ferenc. Filmklub vezető. Visszaemlékezések. Tatabánya, 2004. március

 

Tőrös Gábor. Tanuló. Személyes interjú. Tatabánya. 2004. március 23.

 

4. Fényképek:

 

Bogár Ildikó operatőr felvételei

 

A Tatabányai Múzeum gyűjteményéből

 

 

MÉDA (Rápolti Brigi): Filmszínházak sorsa Komárom-Esztergom megyében (szakdolgozat részlete) 

1. rész:   

https://medamozi.eoldal.hu/cikkek/magyar-filmmuveszet/meda--rapolti-brigitta---mozik-sorsa.html

 

 

MÉDA (Rápolti Brigi): Tudatos filmkedvelők Tatabányán (kérdőíves felmérés, értékelés) 

https://medamozi.eoldal.hu/cikkek/magyar-filmmuveszet/meda--tudatos-filmkedvelok-tatabanyan.html

 

 

MÉDA: TISZTA ENERGIA A MAGYAR FILMHEZ (Interjú Cserteg István, filmkutatóval)

https://medamozi.eoldal.hu/cikkek/magyar-filmmuveszet/meda--tiszta-energia-a-magyar-filmhez--.html

 

MÉDA rb. a magyar filmművészetért...... 

https://medamozi.eoldal.hu/cikkek/magyar-filmmuveszet/meda--rapolti-brigi---a-magyar-filmmuveszetert.html

 

 

Filmajánló (magyar filmek): 

https://medamozi.eoldal.hu/cikkek/magyar-filmmuveszet/meda-kedvenc-magyar-filmjei--filmajanlo-.html

 

 

 

 

A Jászai Mari Színház újjáéledt filmklubja 

Szerkesztő-riporter-vágó: Rápolti Brigi, Operatőr: Bogár Ildikó, TKTV - archív 

 

 

 

 

Magyar Filmhét Tatabányán

Szerkesztő-riporter-vágó: Rápolti Brigi, Operatőr: Bogár Ildikó, TKTV - archív 

 

 

 

 

 

A MAGYAR MOZI ÉL (MÉNY)! Gondolatok Médától...... 

 

 

 

 

 

MÉDA: Milyen egy humánus, alázatos filmes? 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.