Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.01.02

MÉDA: VISZONY, MOZIVAL

Úgy képzeltem el az Életemet, hogy Filmeket készítek. Mozifilmeket. Én nem szerepelnék a vásznon. Én csak elkészíteném azokat. Hagynám, hogy önállóan létezzenek. A végén sem állnék ki. Nem kellene sem taps, sem ünneplés. Csak Biztonság. És Tudat. Megszülettek, élnek. Hátulról figyelném a közönséget. Be sem mennék. Kidugnám a fejem a függöny mögül, s csak "tapogatóznék" a sötétben. Érezném a könnyeket, a mosolyt, hallanám a sóhajt. Jó így. Az arcokat sem akarnám látni. Elég volna tudni. Tudni, jó helyen vagyok. Van értelme annak, hogy vagyok. Nyomokat sem akarok hagyni. Erőszakosnak tűnne. Engedném, hogy mindenki azt és úgy érezzen, ahogyan kívánja. A film pedig peregne. Lenne! Ő volna az Élet, amely visszatükrözné mindazt, ami nehéz. Vagy könnyű. Szép! A film az Életünk. Az Élet egy Nagy Film. Belé kell szerelmesnek lenni. Ez lenne (a) viszony. Az én viszonyom. Vele. A mozi intézményével. Megnyugodnék. Mert látnám, adtam. Adhattam valamit. Ha mást nem, belső lüktetést. Ami elindít. S talán, megérkezik. Másként értékelnénk a Világot. Kicsit elérhetőbbnek. Ismerősnek. A végén pedig hazamennék. Istenhez.

méda rb.

http://www.meda2.eoldal.hu/   

 

meda-mozifotok.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.